Tudtok irni vigasztaló idézetet arra amikor egy anya elvesziti a gyerekét?

Én ilyen helyzetben jobban örülnék, ha valaki a saját érzését, gondolatát osztaná meg velem, és nem valami agyoncsépelt Coelho szarságot írna.

Az idézet a legkönnyebb megoldás; nem kell gondolkozni, csak lemásolni.

Hagyd szegényt, ha szeretne beszélni róla felhozza. Az idézettől jobb kedve nem lesz, max ha sikerült is pár percig megfeledkezni a kínzó fájdalmáról, ezzel újra eszébe juttatnád.

Amellett, ha nekem valaki ilyesmivel jönne (hogy még saját gondolatra sem képes ezügyben) biztos arcul csapnám. Már bocs. Ez max. csak neked jelentene megnyugvást, hogy te ilyen csudálatosan fejezted ki sajnálatod, de lehet nincs jó vége.

Emellett nem hiszem, hogy azért kérnél idézetet, mert bemagolnád és elmondanád neki, hanem írni szándékozol. Hidd el nem fogja most elolvasni. Na meg ilyet írásban sem illik közölni szerintem.

Nem leszek ezzel a válaszommal népszerű :D

Öleld át, érezze, hogy mellette állsz, ha sírni akar, had sírja ki magát a válladon, ha beszélni akar, hallgasd végig, ha egyedül akar lenni, tartsd tiszteletben, nem kell szó, elég ha a szíveddel szólsz. Elég, ha annyit mondasz, hogy nagyon sajnálod, ő is tudja, hogy nem tudsz mit mondani. Ha pedig már eltelt egy kis idő, akkor próbáld meg elkerülni, hogy erre gondoljon. Idővel a seb begyógyul, habár a heg ottmarad, ezért óvatosan kell "hozzáérni".

Többet nem tehetsz.

Meghalnak a szüleid árva leszel, ha a férjed/feleséged özvegy, de ha a gyereked arra még szavunk sincs akkora fájdalom.

Szerintem ezzel pont az ellenkezőjét váltanád ki.

"arra még szavunk sincs akkora fájdalom. "

Valóban, 8-as, erre még nem is gondoltam, de milyen igaz.

#9, nem akarok érzéketlennek tűnni, de én ezt tök nem így látom.

Az embernek pl. egyetlen édesanyja van. Ha az meghal, nem lesz másik.

De ugyanakkor az embernek lehet több gyereke. Nyilván az egyik nem pótolja a másikat, de mégsem mondhatja azt, hogy nem lehet több gyereke. (Hacsak nem túlkoros már, és az egyetlen gyereke halt meg.)