Hogyan segíthetném elő a normális anya-lánya viszonyt?

Hála az égenk, én már kirepültem, de van egy 12 éves húgom. Ő a negyedik gyerek. Édesanyánk 53 éves.

Pont lenne ideje foglalkozni a hugimmal, de már ereje, türelme nincs hozzá. A húgocskám rendszeresen hozzánk menekül, mert anyánk kiabál, türelmetlenkedik és zsarnok vele.

Én megtanultam kezelni anyánkat kamaszkoromban, meg akkor még nem csak rám irányult a figyelem, hiszen a húgom pici volt és még két idősebb tesóm is van.

De most egyedül van, anyánk klimaxol, a húgica pedig nyakig merül a kamaszkor kezdeti nehézségeibe: mellfeszülés, hormonhiszti, hirtelen növekedés és minden velejáró izom és izületi fájdalom, göcsölget a hasa, és jelentkezett a "tavaszi zsongás". De anyánk élből elutasítja a húgom nőiességét.

A szüleink házassága se túl boldog: anyukám mostanában (inkább két éve) egy klimaxos boszi lett, apánk menekül otthonról:inkább a telepen bütykölge valamit, vagy haverok, kocsma.

A bátyám még otthon lakik, de csak aludni jár haza, a legidősebb testvérem évente-kétévente jön.

Anyánk is tudja, hogy nem jó amit csinál, szembesítettem is vele. De ha bekattan, a jó ég óvja aki az útjába kerül.

Most azon ment a balhé hogy a húgom nem akart a nénénknél maradni: Van egy 5 éves unokatestvérünk, és majdnem egy hétig bébiszittelte. Elméletileg a gyerek az apjávaql volt, de gyakorlatilag a húgom vigyázott rá tavaly is.

Megértem a húgomat, mert bár anya vagyok, és sokat bébiszitteltem, de az a gyerek csúcs. Hisztis, akarnok, még azt is megmondja, hogy hogyan ülj. Ha valami nem a kedve szerint alakul akkor üvölt teli torokból. A szülők annak a híve, hogy a gyerek magát neveli.

Azért nekem kell cselekedni, mert én vagyok az egyetlen, aki megveti a lábát anyánk előtt, aki visszaszól.

Utoljára kb egy hónapja volt, egy hétvégén, hogy ott voltam segíteni, anyánk meg beivott, miután apám megint lelépett.

Húgom lejött a picébe, hogy süthet-e a lányomnak mirelit pizzát. Na kapott olyan leosztást, hogy nem pakol el maga után, hogy a szobája egy hányadék, stb...

Na akkor én ráparancsoltam a húromra, hogy szedje össze a sulis cuccait, mert jön velünk haza. Anyánkat beraktam a zuhany alá (egy fejjel nagyobb vagyok, meg nem nagy kunszt kiállni egy részeg ellen) letettem aludni, befejeztük a pincét és hazajöttünk. A húgom egész éjjel sírt nekem, hogy milyen megalázó és milyen kínos volt hallgatni anyánkat.

A következő hétvégén azt hittem sikerült megbeszélnünk, ott mediátorkodtam, de sajnos megint jönnek a generációs gondok. Egyszerűen anyánknak nincs türelme foglalkozni a húgommal. Öreg hozzá.

Húgocskám mesélte, hogy gyakran arról álmodozik, hogy nálunk él, nem ő a kicsi, és emeletes ágyon alszanak a lányommal.

Én is gyakran gondolok arra, hogy elhozom onnan. De jogilag sem lehetséges, meg nem akarom szétszedni a családot.

Nem tudom mit tehetnék.