Normális ez? Mit tegyek?

Sziasztok!

Viszonylag átlagos családban élek. Apukámmal nagyon jó a kapcsolatom anyával viszont kevésbé. Úgymond 'mechanikusan' megtesz nekem mindent csak valahogy nem szeretem. Nagyon sokat kiabál velem, ha valamiben nem értünk egyet akkor csak neki van igaza, én csak idegesíteni akarom és amúgy is vele ne veszekedjek. Komolyan nem lehet vele beszélgetni, a véleményem gondolataim abszolút nem érdeklik. Nem utálom de nem is szeretem, teljesen közömbös nekem. Viszont az lenne a problémám hogy van akit 'helyette' szeretek de nagyon. Két ilyen ember is van. Az egyik a némettanárom (nem iskolai). Pont annyi idős mint anya csak sokkal kedvesebb és kb kindenről lehet vele beszélgetni. Sokkal jobban szeretem mint az normális lenne, jóformán anyumnak tekintem. A másik ilyen személy a gyógytornászom. Ismerősünk, majdnem rokon. Egyszerűen imádom és arról álmodozok hogy egy napon lányaként fog rám tekinteni. Nagyon kedves velem szemmel láthatóan ő is szeret. (50 körüli, nincs se gyereke se férje)

Merjek hozzájuk közeledni vagy az riasztó nekik? Normális amit érzek vagy valami nagy bajom van? Elmondjam nekik amit érzek?

15/L