Hagyjam el ténylegesen a szüleim?

Amúgy tudom most úgy vagy vele, hogy soha többet és talán ők is, de ilyenkor előszokott fordulni, hogy átértékelődnek a dolgok az emberben, még ha évekbe telik is. Bár amit az apád mondott az nagyon durva, szóval nem tudom. De az anyukák általában máshogy szoktak hozzáállni a dolgokhoz, esetleg megenyhül a szívük.

Szóval csak annyi, hogy lehet pár éven belül akár beszélőviszonyba lesztek újra.

de örülök, hogy jól végződött a dolog.

Nehéz helyzet,de higgyétek el,ha otthon marad abból semmi jó nem lett volna.

Ki maradna egy ilyen közegben?Ez folyton kimondatlan dolog lenne.Fogkefét ott hagyni,meg találka?Te nem hallottad mit mondott az apja?Ezek semmiféle kompromisszumba nem mentek volna bele.

De itt nem az a lényeg,hogy kapcsolata van-e vagy sem,hanem innentől hogy tekintettek volna rá?

Totál szorongásban élt volna,napról napra,az egyetemet emiatt nem végzi el,súlyos depresszió,kitudja mik lettek volna a következményei!

Jól döntöttél!

Viszont mondanom kell vmit,én is 25 éves vagyok!!

Ne gondold,hogy egy 25 éves ember már annyira érett,változhatatlan.

Még a barátod sem teljesen felnőtt.Ő is változni fog még,és egy nap akár véget érhet a dolog.

Más lenne a helyzet,ha mondjuk 35-40 éves lenne.Mert azok már tudják értékelni azt,amijük van,vagy amijük nincs,vagy amijük már nem lehet elfogadják.

Egy 25 éves ember előtt még nagyon nyitott a világ.Ahogy leírtad,ő egy jó családból származó vki,mert 25 évesen kocsi,stb ilyenek még nincsenek,csak ha nagyon tehetős családból származik az ember.Biztos,hogy ezeket nem teljesen egyedül érte el,és segítették a szülei.Ami nem baj,de a te helyzeted pedig nagyon más.Te innentől egy befogadott vagy,aki segítségre szorul,aki kiszolgáltatott.

Nem ismerek a fiút és a szüleit sem,de általában a tehetős családok nagyon kritikusak egy befogadott családtaggal szemben,mert ők válogathatnak,és lehet egyszer majd nem tudsz megfelelni ennek az ideálnak.

Sajnos a melegeknek az életéből sokaknál kimarad a tiniszerelem(szerintem neked ez még az),és te ezt nem akartad,azt választottad,hogy megéled az életet.

Én biztos nem mertem volna 19 évesen ilyet tenni,de sok dologról le is maradtam miatta.

Kitudja hány hasonló sorsú gyerek lehet most is a világban,vagy csak az országban,rossz bele is gondolni,bár segíthetnénk rajtuk.

Ma annyira nehéz szülői segítség nélkül,hogy hihetetlen.

Remélem,hogy a jövőben hoznak majd vmilyen törvényt az ilyen szülőkkel kapcsolatban.

Én támogatnám mondjuk a nagykorúság kitolását mondjuk 21 évre.Azt mondani,hogy egy 18 éves személy felnőtt,nevetséges.Sajnos nem efelé megyünk,hanem már a tankötelességet is levitték 16 évre.

Nem érdekük,hogy normális,szeretetteljes családban felnövő egyének kerüljenek ki a világba,és ez szomorú.Akik irányítanak ők gazdagok,nekik mindegy,ha baj,pénz akkor is van dögivel.

amire törekedj,hogy mindig tudd azt,hogy egyedül magadra számíthatsz.(Lehet találkozol életed során csodálatos,önzetlen emberekkel,de ez nagyon ritka).

És soha ne érezz szégyenérzetet semmivel kapcsolatban,amit tenned kell.Mert tőled olyan dolgot vett az élet,ami sokaktól nem,a szüleidet gyerekkként.