Helyes. E, ha mindent megveszünk gyermekeinknek, csak azért mert nekünk nem volt meg, gyermekkorunkban?

Azért nem veszek meg mindent a lányaimnak, de megkapják azt, amiről úgy gondolom, hogy a fejlődésükben haszna válik.

Nyilván a születésnap - karácsony - névnap külön kategória, mert akkor jönnek a kívánságok és a rokonok között szétdobáljuk az ötleteket.

Ezen felül év közben is kapnak ajándékokat. pl. havonta 1× könyvet.

Egyébként még mindig úgy gondolom, így pár év elteltével, hogy azért jó szülőnek lenni, mert megvehetek bármilyen játékot és tudok vele én is játszani. :)))))

Ráadásul én a könyvekkel vagyok úgy, hogy imádtam mindig is a MiMicsoda könyvsorozatokat. Ezeket gyűjtöm is rendszeresen.

Két dolog kell a gyereknek:

1. Nyugis család apával és anyával (akik szeretik egymást is és a gyereket is.), úgy hogy a gyerekkel foglalkoznak, beszélgetnek sokat...

2. Kaja, lakhatás és egyéb anyagi javak alapvető szinten.

Minden más jó ha van, jó, ha több van, de ha már túl sok van, akkor ésszel kell a gyereknek adni, különben elkényeztetett lesz...

És még valami! Ha megadsz neki minden luxust, akkor vigyázz, hogy az 1-es pontban leírtak is meglegyenek, különben lehet, hogy utálni fog a gyereked, még ha titokban is teszi...

Pl. Ha megveszel neki mindent, de mondjuk veszekszel állandóan a pároddal, vagy esetleg még el is válsz, és egyedül neveled, akkor nem mész sokra az ajándékaiddal...

A másik szélsőség is jobb ennél: Ha be kell osztani minden garast, de viszont van párod, és így igazi családja a gyereknek, foglalkoztok vele, akkor sokkal jobb ember lesz, mégha lyukas gatyában is kell járnia gyerekkorában...

Attól függ, hogy mire gondolsz.

Nekem sokszor nem volt téli cipőm, eltört talpú sportcipőben jártam télen, néha májusig téli bakancsban. A kabátom ősrégi volt, 20 éves kopott darab, ami még az anyámé volt, abban jártam suliba, még a tanárnő is lenézett...

Ez esetben mindent megadok a fiamnak. Télen téli cipő, meleg kabát, ami jó is rá, és normális nadrág, ami nem a bokája felett végződik.

Ugyanígy megkapja a minőségi, jó ételeket, a gyógyszereket (nekem néha a fejemhez vágta az apám, hogy nem is vagyok beteg, csak beképzelem, miközben 38 feletti lázzal, betegséggel küzdöttem).

Az, hogy nem volt számítógépem, telefonom, csilli-villi kütyüm, a legújabb gyerek bolondságom, az más tészta. Emiatt nem veszek meg a gyerekeimnek minden vackot, amire éppen abban a percben vágynak. Vannak könyveik, játékaik, de ésszerű határokon belül igyekszünk ilyeneket venni nekik.

Két okból nem. Az egyiket már leírták: elkényezteted.

a másik az, hogy attól, hogy Te valaha vágytál valamire, még nem bizts, hogy a gyermekednek is az lesz a vágyva vágyott valami. Ő egy másik egyéniség, más vágyakkal.

Jó ha ezek némelyikét megkapjuk, és az is épít, ha nem mindet.

Javár az válik, amitől a személyisége épül.

Emlékszem, mikor 6-7 éves lehettem, és karácsony előtt levelet irtam a Jézuskának. Kértem egy barbi babát, egy kifestőt, meg szineseket. Nagyon vártam a karécsonyt, minden nappal egyre jobban be voltam sozva. Aztán karácsony napján anyukám azt mondta, hogy mihozzánk csak januárban jőn a Jézuska, mert csődbe ment..... Ez olyan rosszul érintett, hogy az hihetetlen. Januárban megkaptam a kifestőt, de igy már nem igazán érdekelt. Egyébként nagyon szegények voltunk.

Ma 23 vagyok van egy 2 éves fiam, és igen, mindent megadok neki amit csak tudok, néha még olyan kacatot is ami nem igazán hasznos, de mikor látom hogy mennyire őrül neki én is boldogabbnak érzem magam. Tudom hogy nem helyes, de nem szeretném ha bármibe is hiányt szenvedne...