Testvérem perlekedési tébolyban szenved már három éve. Nincs állása, csak a pereknek él. Most mi, a családja kerültünk sorra. Gyermekkorunkban nagyon szerettük egymást. Visszariadok a gondnokság alá vétel megindításától. Mit tegyek?

A testvérem még nem járt pszichiáternél. Nem hajlandó magát gyógykezelni, habár a szüleim megmondták neki hogy mi a baja. Az elképesztően nagy számú per, eljárás, feljelentés amit a környezete, ismerősei ellen indított, egyértelműsíti hogy perlekedési tébolyban szenved. Aki ellentmond neki, azt feljelenti, bepereli. A jelen helyzeten csakis valamilyen hatóság: gyámhivatal, bíróság intézkedése tud változtatni. Az eljárás megindítását szüleim nem akarják. Inkább eltűrnek mindent. Én már hajlok arra hogy tegyek valamit, de a gyerekkori érzések visszafognak. Ugyanakkor ellenünk, a családja ellen indított magánvádas büntető perei, rendőrségen tett feljelentései arra sarkallnak hogy tegyek valamit. De mit? Ez nagyon súlyos gond számomra.