Mit tehetünk apuval, hogy leszokjon erről?

Apukám elmei épségében már az egész család kételkedik. 5 éve munkanélküli. Sorra utasít el minden ajánlatot, nem megy be konzultációra, interjúra...

Egész nap otthon ül, mert súlyos számítógépfüggő. 24/7 ül a gép előtt. Aztán mindig egy panasz, hogy nincs kialudva, fáj a háta, és ezért mindenki hibás.

Apró dolgokkal bosszantja a családot, és jelenetet rendez.

Mikor mondtam, h legyen szíves mindenki nem elfoglalni a fürdőt, meg szeretném mosni a hajam, apu egyszerűen bement, kifolyatta mind a 80l meleg vizet, kihúzta a dugót, letagadott mindent, majd röhögött.

Máskor reggel iskolába készültem, és fontos dolgozatom volt. Addig provokált nagyon durván, mégnem visszavágtam, h "Hagyjál békén! Dolgozatom lesz, nem kell jobban felhúzni!"

Apu erre elkezdte a műsírást anyunak így: "Erika...ez beteg báááánt, lááátod hogy báánt. Ezt érdemlem? Én, aki az apja vagyok? Bááánt, nem normális, báááááááánt..."

Máskor ok nélkül üvölteni kezd, mint az eszement a semmin, fenyeget, hogy hívja a rendőrséget, az elmeorvost, mindenkit, hogy vigyenek el, mert meg akarom ölni meg minden. Aztán mikor anya számon kéri, letagad mindent, aztán jót szórakozik.

Amit a legjobban utálok, mikor üvölt velem, és anya és a húgom meg védi.

Apu: "Ugye, h én nem csináltam semmit? Ugye, h meg se szólaltam? Ez a pitsa rágalmaz!"

Anyu: "Persze ... (apu neve), bent se voltál!"

én: "... (húgom neve) legalább te adj nekem igazat!"

Húg: "Apu otthon sincs"

Nagyon kéne neki valami elfoglaltság, ha nem is munka, legalább hobbi, mert unatkozik.

Amikor nem a családot idegesíti, akkor herdálja a pénzt, bulizik, kirándul, haverozik.

És azt várná az ember, ha a haverjaival, anyu nélkül eltölt 2 hetet a horvát tengerparton, vagy Svájcban, hazaér, és megnyugszik. Neeem, ugyanolyan dilis, és addig nem nyugszik, még nem vásárolhat, bulizhat vagy utazgathat.

Ha hazaér, minden kezdődik előről.

Mivel lehetne segíteni rajta, mert ez nem állapot.