Szülők, ti mit szólnátok ha a lányotok háztartásbeli lenne? Szégyellnétek?

Nem szégyellném, de nem is örülnék neki, mert ha ő tartósan erre az életvitelre rendezkedne be, akkor ez azt is jelentené, hogy a maga lábán (férj nélkül) nem tud majd megállni, ha valami okból kifolyólag egyszer arra lenne szükség. Magyarul a férje nélkül nem lenne egész ember. Igaz, még csak fiam van, de ha lesz lányom, nem erre akarom nevelni.

Az megint egy másik dolog, ha valaki kisgyerekkel van otthon, vagy akár gyerek nélkül, egy belátható időszakra vállalja a háztartásbeli szerepet, vagy kényszerből van otthon, mert mondjuk nem talál munkát. De hogy ez legyen az életcélja? Hát nem tudom... Kicsit olyan, mintha azt mondaná valaki, hogy az az életcélja, hogy egész életében konyhai kisegítő legyen. Nem lenézendő munka az sem, de gondolom akinek ez a munkája, az nem erre vágyott mindig, csak erre van lehetősége.

Ez egy elég vitatott kérdés. Én sem örülnék, hogyha a gyerekemnek ez lenne az élete, hogy otthon legyen. (Kivéve ha gyerekkel vagy (tartós) betegség miatt).

De fel kell készülnie nőnek és férfinak, hogy egyedül maradhat. Nem, nem csak azért, mert elhagyják Őt, mert megunták az eltartását. Lehet az baleset, halál bármi.

2 lábon kell állni a mai világban, de jobb, ha 4-en.

"Azért nem dolgozik, mert egyrészt a férje jól keres és megteheti. Másrészt még nem tudja, "mi legyen ha nagy legyen", mivel szeretne foglalkozni."

Aki nem tudja, mi legyen ha "nagy" lesz, az minek vállal gyereket? Aki nem tud magával mit kezdeni az életben, nem tudja magát eltartani az egy gyerek, az minek szül még egy gyereket? Még önmagát sem ismeri, akkor azt hiszi, hogy a gyerekét fogja...?

Egyrészt, arra az eshetőségre is fel kell készülni, hogy mi van ha a férje meghal/elhagyja. Ha még arra sem képes, hogy saját magát eltartsa, a gyerekével együtt hogy fogja?

Másrészt, az a nő, aki semmit sem tett le egész életében az asztalra a saját erejéből, az milyen mintát mutat a gyerekének? Mit tud neki átadni, ami értékes? Ha más tartja el, neki csak az otthoni dolgokat kell elvégezni, és soha semmiért nem dolgozott meg, az nem egészséges.

Akinek nincs erre igénye, azt csak sajnálni tudom. A gyerekével együtt...

"Miért gondoljátok azt, hogy ha valaki háztartásbeli, az azt jelenti, hogy egy esetleges valas eseten nem tudná magat eltartani?"

Netán mert ránéznek az önéletrajzára, van benne egy csinos 5-10 éves lyuk, megkérdezik mit csinált - hát otthon ült. Jó köszönjük, másik jelentkezőt választottunk.

Szerinted milyen munkáltatónak kellene egy láthatóan naplopó, semmirekellő, lusta munkaerő?

"Egyrészt, arra az eshetőségre is fel kell készülni, hogy mi van ha a férje meghal/elhagyja. Ha még arra sem képes, hogy saját magát eltartsa, a gyerekével együtt hogy fogja? "

Nos, ez egy hatalmas baromsag. Miért ne lenne képes ra, hogy eltartsa magat es a gyereket? Attól, hogy háztartásbeli meg se nem hulye, se nem munkaképtelen. Háztartásbelinek lenni kozos döntés, ami azzal is jár - legalábbis értelmes pároknál- hogy mi lesz, ha válnak pl.

"Másrészt, az a nő, aki semmit sem tett le egész életében az asztalra a saját erejéből, az milyen mintát mutat a gyerekének? "

Ki mondta, hogy nem tett le semmit az asztalra? Azert, mert X évesen ugy döntöttek, hogy innentol otthont teremt es háztartást vezet, meg dolgozhatott jópár evet. Sot, háztartásbelikent végezhet önkéntes munkát is, ami szerintem ér annyit, mint X összegért dolgozni/robotolni nap mint nap....

"Mit tud neki átadni, ami értékes? Ha más tartja el, neki csak az otthoni dolgokat kell elvégezni, és soha semmiért nem dolgozott meg, az nem egészséges."

Mit tud átadni, ami értékes: az otthonteremtés örömét, a tradicionális "női feladatok" ismeretét. Emellett mivel a háztartásbeli szabadon gazdálkodik az ideje nagyreszevel, türelmesebbek, nyugodtabb a környezetével, ami szinten nem hátrány.

"Akinek nincs erre igénye, azt csak sajnálni tudom. A gyerekével együtt..."

Engem pl épp nem kell sajnalnod. A gyerekem boldogságban es nyugalomban no fel, a parom élvezi, hogy otthon varja egy ház helyett es em is boldog vagyok, hogy van idom es lehetőségem önkéntes munkát vegezni.

Több helyen dolgoztam már, most itthon vagyok, anyukám nem szégyelli, bár ő is, mint én, jobban örülne neki, ha lenne valami normális munkahelyem. Nem azért, amit itt több szemellenzős válaszoló írt, hogy csak az az értelmes élet, ha valaki elmegy dolgozni valahova.

Semmivel nem éreztem értelmesebbnek az életem akkor, mikor napi nyolc órában tologattam az aktákat, postáztam a leveleket és vittem fel az adatokat a számítógépre. Ja és kávét főztem.

Igazából anyagi okok miatt keresek munkát, mert igaz, itthon tartunk állatokat, tehát mondhatnám, hogy "gazdálkodó vagyok", nem htb, de abból olyan minimális bevétel jön, hogy tényleg nem számottevő és annyi melóval jár csak, hogy emellett nyugodtan dolgozhatnék.

Én úgy vettem észre, a kreativitásnak a hobbiknak, a fejlődésnek sokkal nagyobb tere van azoknál, akik otthon vannak, mint mondjuk azoknál, akik 8-12 órát güriznek akár egy gyárban, akár egy irodában. Én dolgoztam mindkét helyen és semmi csodálatosat nem láttam benne.