Szülők, ti mit szólnátok ha a lányotok háztartásbeli lenne? Szégyellnétek?

Dolgozó nő vagyok, de nem tetszik ez a mentalitás, ami azt sugallja, hogy htb-nek lenni szégyen.(ez most nem csak erre a kérdésre vonatkozik) Ez nem erkölcsi kategória. Kicsit ki is van sarkítva arra a dolog, mintha minden munkakör kreativitást, szellemi erőfeszítést, ambíciót igényelne, szemben az otthon mosok-főzök-takarítok-nem gondolkodok mentalitással. Az otthon töltött időt is lehet nagyon hasznosan és kreatívan tölteni.

Ha egy család úgy látja, hogy jobban megéri nekik (nem elsősorban pénzügyileg)hogy a feleség otthon maradjon, az az ő dolguk.

A lányom viselkedését akkor szégyellném, ha másoknak kárt okozna vele.

Attól függ miről is van szó. Ha húsz évesen semmi végzettséggel szül egyet, aztán szépen sorban a többit, hogy otthon maradhasson a gyerekekre hivatkozva, akkor abból nem sok jó sül ki.

Ha van munkája, felelősségteljes és pár évről van szó, az normális. De láttam anyám példáját, aki elvégzett két igen nehéz egyetemet, majd több mint 20 évig otthon mosott-főzőtt-takarított, és az volt az élete, hogy a gyerekei mit csinálnak és mit nem. Ez nem egészséges, be is kattant. Amint visszament dolgozni, sokkal normálisabb lett, lett élete végre. Szerintem egy olyan nőnek, akinek van ambíciója, nem egészséges hosszú évekig otthon lennie. Én sem bírtam sokáig.

Nem szégyellném, de szomorú lennék, hogy ennél többre nincs igénye az életben.

Én 30+ évesen is felsőfokú szakmai továbbképzést végzek, hogy még előrébb juthassak a munkámban, nekem nagyon fontos a tanulás, az új ismeretek elsajátítása, a világnézeteim szélesítése.

Édesanyám, édesapám példáján ezt tanultam, ők még 40-50 évesen sem voltak lusták dolgozni a sikerért, és természetesen azért, hogy a családunk ennyivel is jobban éljen.

A háztartásbeliséggel az a legnagyobb baj, hogy amint a gyerekek általános iskolába/óvodába mennek, értelmét veszti... ott vannak a gyerekek délután 4-ig, az anyuka meg otthon mereszti a seggét, jobb esetben hobbiból kézimunkázik egy kicsit. Ez szerintem nem élet.

Igen, szégyelleném, hogy nem egy ambiciózus embert szültem a világra, hanem valakit akit kielégít egy ilyen beszűkült világ, meg az, hogy a férje tökei körül ugrál.

Azt tudom, hogy én erre sosem lennék képes.

" Azért vicces, hogy lepontozzák azokat, akik értelmes életet szánnak a gyereküknek, azokat meg fel, akik szerint ez így normális."

Értelmes eletet? Mert az miért nem értelmes, ha valaki háztartásbeli? A házimunkanak, otthonteremtesnek, gyereknevelés nem nincs értéke? Aki igy gondolkodik, inkabb ne alapítson családot.....