Hogyan közöljem a szüleimmel hogy biszexuális vagyok?

Kár rád időt az pazarolni..

"nem tudom heteroaggyal megérteni"

"valóban nem heteroaggyal gondolkozom"

Szerintem ezt hagyjuk..lásd be hogy te magad is a saját nemedhez vonzódsz...Valószínűleg gyerekeid soha nem lesznek,de szerintem jobb is ez így,aki így gondolkodik annak ne is adja meg Isten ezt az áldást.

Azt, hogy nem tudom heteroaggyal megérteni, úgy értettem, hogy azért nem, mert nem azzal gondolkozom. De akkor lehet, hogy félreérthetö voltam, bocsi.

Az meg, hogy a saját nememhez vonzódom (föleg) kb. kamasz korom óta be van látva, úgyhogy ezzel túlnagy újdonságot nem mondtál. De nem is állítottam az ellenkezöjét.

És valószínüleg abban is igazad van, hogy nem lesznek (saját) gyerekeim, de ez szerintem még nem akkora tragédia.

Félreérthető?

Szerintem az előző kommentemben benne van a válasz..annak örülök hogy nem lesznek saját gyerekeid,és remélem az adoptácót sem fogják engedni,hisz egy ártatlan gyermek sem érdemelte ki hogy ilyen "családban' nőjjön fel.

De hagyjuk ezt a beszélgetést,egy homofóbot sosem fogsz meggyőzni a nézetei ellenkezőjével.

Mi az, hogy "ilyen" családban? És mi az, hogy "nem érdemelte ki"?

Miért? Szerinted az jobb, ha egy gyerek egy olyan családban nö fel, ahol nem törödnek vele, vagy alkoholisták a szülök, ne adj Isten ütik-verik a gyereket, stb.? Mert ha hiszed, ha nem, rengeteg ilyen van.

Akkor már nem lenne sokkal jobb annak a gyereknek, ha egy szeretö családban nöne fel, még ha meleg szülökkel is?

De tudot mit? Lehet, hogy tényleg jobb, ha nem vitatkozunk tovább. De szerintem érdemes lenne ezen egy kicsit elgondolkozni.

Akkor m

Válaszaim am kérdéseidre:

Ilyen család:szerintem az nem csalás ahol két apa vagy két anya van..nonszensz..

Nem érdemelte ki:az a kisded még a világon senkinek nem ártott,miért lenne ilyen büntetésre ítélve hogy két azonos nemű "szülővel" kelljen élnie..

Így van,ne vitázzunk tovább,nem válaszolook többet,nem,nincs min elgondolkodni,nőnek férfi a párja,férfinak pedig nő.

Igazad van tényleg nem csalás, hanem család.

És nem értem, miért lenne az büntetés, ha egyszer szeretetben nö fel.

És tudod mit? valóban jobb lenne ha nem válaszolnál többet. Nekem lenne könnyebbség.

Bemásolok ide neked egy másik ember , egy másik kérdésre adott válaszát. Szerintem ideillik:

" HutOfBabaYaga nevű felhasználó válasza:

Szia!

Úgy tűnik átgondoltad. Én megmondanám édesanyámnak is.

Azt, hogy előtte v. utána és hogy pontosan mikor, milyen helyzetben tenném, azt nem tudom pontosan, sok olyan dologtól függ, amit csak te tudhatsz, nyilván egy nyugodt helyzetben, nyugodt pillanatban.

A másik lényeges szempont szerintem azon a belső állapoton, lelkiállapoton, életérzésen van, amiben leszel, amikor megmondod.

Készülj fel!

Szerintem gondold át a következőket: édesanyád bánatos, sértődött, csalódott, mérges stb. lesz. Oké. Ő ilyen. Pillanatnyilag. Fogadd el. Fogadd nyugodtan ezt a helyzetet. Ne stresszeld magad, ezek az Ő érzései! Ne vedd át ezt/ezeket a hangulatot/hangulatokat! Akkor sem, ha kellemetlen érzések próbálnak elömleni rajtad, amik esetleg abból az időből jönnek, amikor még kicsi voltál és kimondottan félelmetes VOLT a rád irányuló harag! Emlékeztesd magadat (ne Őt !!), hogy nem vagy már gyerek! Őt csak hagyd, hadd érezze, amit érez. Minden ilyesminek van egy időbeli lefutása, hagy hogy megtörténjen (őbenne)!

Figyeld Őt és legyél megértő.

Csak figyelj, és gondolj arra, hogy vajon Ő most miért ilyen? Esetleg félt téged. Nagyon is valószínű, hogy félt téged, tudod, "érted haragszik, nem ellened".

Nem kell sokat magyarázkodnod, sőt magyarázkodnod egyáltalán nem kell, magyarázni sem sokat. Mindent csak kevés szóval modj, nyugodtan, belső erőt, nyugalmat sugározva.

És még valami: nem baj, ha nem tudod meggyőzni, nem baj, ha nyitva marad (Őbenne) a kérdés, nem kell egyszerre, azonnal nyugvópontra törekedned. Úgy értem, hogy ne vállald magadra azt a feladatot, hogy Őbenne azonnal egy beszélgetés kapcsán nyugvópontra jusson a dolog. Majd beszélhettek még erről máskor is!

Szerintem azt pedig egyáltalán ne várd el Tőle, hogy maradéktalanul átvegye a te álláspontodat, és magadtól se várd, hogy ezt elérd.

Szóval lényeg a belső nyugalom és a tolerancia.

Üdvözlettel: B.Y.

A válasz 100%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 92%-ban hasznos válaszokat ad. "

Bemásolok ide neked egy másik ember válaszát, egy másik kérdésre adott válaszát. Szerintem ideillik:

" HutOfBabaYaga nevű felhasználó válasza:

Szia!

Úgy tűnik átgondoltad. Én megmondanám édesanyámnak is.

Azt, hogy előtte v. utána és hogy pontosan mikor, milyen helyzetben tenném, azt nem tudom pontosan, sok olyan dologtól függ, amit csak te tudhatsz, nyilván egy nyugodt helyzetben, nyugodt pillanatban.

A másik lényeges szempont szerintem azon a belső állapoton, lelkiállapoton, életérzésen van, amiben leszel, amikor megmondod.

Készülj fel!

Szerintem gondold át a következőket: édesanyád bánatos, sértődött, csalódott, mérges stb. lesz. Oké. Ő ilyen. Pillanatnyilag. Fogadd el. Fogadd nyugodtan ezt a helyzetet. Ne stresszeld magad, ezek az Ő érzései! Ne vedd át ezt/ezeket a hangulatot/hangulatokat! Akkor sem, ha kellemetlen érzések próbálnak elömleni rajtad, amik esetleg abból az időből jönnek, amikor még kicsi voltál és kimondottan félelmetes VOLT a rád irányuló harag! Emlékeztesd magadat (ne Őt !!), hogy nem vagy már gyerek! Őt csak hagyd, hadd érezze, amit érez. Minden ilyesminek van egy időbeli lefutása, hagy hogy megtörténjen (őbenne)!

Figyeld Őt és legyél megértő.

Csak figyelj, és gondolj arra, hogy vajon Ő most miért ilyen? Esetleg félt téged. Nagyon is valószínű, hogy félt téged, tudod, "érted haragszik, nem ellened".

Nem kell sokat magyarázkodnod, sőt magyarázkodnod egyáltalán nem kell, magyarázni sem sokat. Mindent csak kevés szóval modj, nyugodtan, belső erőt, nyugalmat sugározva.

És még valami: nem baj, ha nem tudod meggyőzni, nem baj, ha nyitva marad (Őbenne) a kérdés, nem kell egyszerre, azonnal nyugvópontra törekedned. Úgy értem, hogy ne vállald magadra azt a feladatot, hogy Őbenne azonnal egy beszélgetés kapcsán nyugvópontra jusson a dolog. Majd beszélhettek még erről máskor is!

Szerintem azt pedig egyáltalán ne várd el Tőle, hogy maradéktalanul átvegye a te álláspontodat, és magadtól se várd, hogy ezt elérd.

Szóval lényeg a belső nyugalom és a tolerancia.

Üdvözlettel: B.Y.

A válasz 100%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 92%-ban hasznos válaszokat ad. "

En is bisexualis vagyok 19/L

A szuleim nem tudnak meg rola,de az nem is baj