Miért baj anyának, hogy táncolok? Miért nem érti meg, hogy ez nekem fontos?

Ha ez az, amit tényleg szeretnél, akkor állj ki magadért. Mindenkinek azt kell csinálnia (normális keretek között persze), ami az ő vágya, főleg, ha erre ilyen jó lehetősége is van.

Beszélj vele: hallgasd meg az érveit, de mondd el te is, nyugodtan, komolyan és veszekedés nélkül, hogy ez neked miért olyan fontos, és mik a terveid.

Ha tényleg ez az álmod, ezzel szeretnél életed során minden nap aktívan foglalkozni, akkor állj ki mellette. Tudom, milyen nehéz egy olyan emberrel harcolni, akit szeretsz és akitől függesz, de adj bele mindent és próbáld meg.

Engem lebeszéltek az álmomról. Autószerelő szerettem volna lenni, de nem engedték, hogy azt tanuljam, mert "nem lánynak való" - most ugyan elvégeztem az iskolákat kitüntetéssel, értelmiséginek számítok, hurrá pezsgő konfetti - mégsem találom a helyem és úgy érzem, sokkal boldogabb lennék, ha követtem volna az álmom.

Én ugyan még akár el is kezdhetem ha lesz majd egy kis tőkém szakmát tanulni - de a tánc tipikusan olyan, hogy ha leállsz vele, akkor kész, leálltál. Tarts ki az álmod mellett.

Anyukáddal pedig próbálj higgadtan, de határozottan beszélni erről. Nem a világ vége, ha ezzel foglalkozol, ha nem jön össze, gyorsan beletanulhatsz bármi másba is, miért ne próbálj ezzel indítani? Sorolj fel neki olyanokat, akiknek sikerült. Próbáld meggyőzni, és készülj fel, hogy lehet, hogy nehéz lesz, de ha ez tényleg fontos neked, merj érte harcolni.

Ismerek egy hozzád hasonló kislányt, ő is nagyon tehetséges - őt pl támogatja az anyukája, aki szintén táncos volt. Csak hogy ha elbizonytalanodnál - igenis lehet neked igazad, csak azért, mert nem vagy teljes jogú felnőtt.

Egyik gimis volt osztálytársamról mesélnék. Tudni kell a lányról, hogy elég butácska volt. Matekból, irodalomból épp hogy megvolt a kettese és a többi tantárgyból sem állt valami fényesen. De hogy ne csak a tanulmányi eredményét emeljem ki, beszélgetni sem lehetett vele komolyabb témákról. Viszont táncolt ő is. Mentek külföldi versenyekre, országos versenyre. 19 évesen bérelt egy termet és elkezdett táncot oktatni (csak megjegyzem, hogy ehhez ki kell váltani a vállalkozóit, de ha nem főállású vállalkozó, akkor nincs sok gond vele). Jelenleg külföldön tanul táncot (szerencséje volt, mert édesapja kint él), még nem tudja, hogy hazajön-e utána. Tehát jelen esetben a lány vagy biztosra megy és tanul ápolónak, fodrásznak, stb... vagy megvalósítja az álmát, amiben egyébként sok lehetőség van és minden jel ara mutat, hogy sikereket érne el vele.

Szerintem, hacsak nem épp az orvosiról mondanál le miatta, válaszd azt amit szeretnél.

anyukád attól fél, hogy ez nem egy nyugdíjas korig űzhető szakma, de ez így nem igaz. Tanárnak akkor is elmehetsz, ha már kiöregedtél a színpadról.

Ha mész Táncművészetire, és meggondolod magad, 30 éves korod után is szerezhetsz másoddiplomát egy polgári foglakozásra.

AZ viszont kicsit aggasztó, hogy miért akarod, ha az utóbbi években egyetlen fellépésed sem volt.