Nagyon fontos az apuka egy gyerek életében? ( lent )

Tapasztalatból mondom, ez így nagyon nem jó. Nem elfogadta, hanem magába fojtja a gyászt.

Velem ugyanez történt, csak 13 évesen... az én apukám is rákban halt meg :(

Már 22 vagyok, de elég komoly pánikbetegségem alakult ki a történtek miatt... épp ezért, mert én is hasonlóan magamba fojtottam mindent.

Jó lenne pszichológushoz vinni, nekem is erre lenne szükségem, de nincs pézem rá :(

Egy ilyen betegség után ha nem lehet kezelni, akkor bele kell törődni vagy legalábbis elfogadni a lányod vélhetőleg így fogta fel, biztos hogy az Apuka sem akarná a lányát bánkódni látni

Fontos lenne igen, de nem mindegy hogy milyen időszak lezárása után, ha pl sima válás történt akkor nem lehetetlen újra összehozni egy teljes családot, igaz hogy egy ekkora gyerek már nem fog apukaként tekinteni rá, mert az igazi nincs mellette és emiatt nem is kezeli családtagként az új "apát"

Halál esetnél meg én is úgy vagyok vele, hogy nem kellene már mellém férfi aki pótolná a családfő szerepét, mert felnőnék nélküle

21/F

Valószínűleg az lehet a baja, hogy látnia kellett az apját, hogy hogy szenved, és amikor megtudta, hogy meghalt, akkor azért nem sírt, mert a szenvedés során megszokta az érzést, ezért nem sírt. ( Lehet, hogy sírt, csak elzárkózva, mert ilyenkor magányra vágy az ember. )

Ha meg nem beszélget róla, akkor ne erőltessétek, mert úgy sem fog róla beszélni, hiába megy orvoshoz...

És igen lehet még normális a gyerekkora, de mivel korán élte meg ezt a kort, hogy ilyen hamar távozik az apja, akit nagyon szeretett, ezért sokszor, elzárkózva fog tartózkodni, azaz depressziós lesz. Nem szeret közösségbe járni...

Vagyis én ezt tapasztaltam már több száz 14-17 évesnél.

Ha pedig nem lesz depressziós, akkor ügyes, mert volt annyira erős, hogy legyőzze az érzelmet, és feldolgozza a történteket.

" Az érzelmek csak úgy jönnek, és mennek. " - A békés harcos útja.

Ha kell még segítség, akkor szívesen segítek, de ha megkérhetlek, akkor privát üzenetbe írj. :)

További estét, napot!