Idegbeteg (néha nagyon kedves, néha jól elver) anya, apa 9 éves korban lelép, verekedések, ordibálások (emellett vagdostam, ütöttem magamat). Mit okozhat ez egy gyerekben?

Nagyon hülyén fogalmaztam meg a kérdést. Szóval..a szüleim rengeteget veszekedtek, nem számított mi jelen vagyunk-e, anyum ordítozott, apum is néha, egymáshoz ütöttek, összetörtek mindent a konyhában a szemünk láttára (legjobban egy kis váza fájt nekem, amit anyám a falhoz csapott pedig mi vettük neki nagy szeretettel a nővéremmel az első kirándulásunk alkalmával), éjszaka is ordítoztak, anyum sokszor elvert. Volt, hogy csak bementünk a konyhába mert jöttek a barátnői, hogy 'üljünk össze' mind, erre kihívott az előtérbe és jól megrázta a fejem, vagy bemocskoltam a szoknyámat nyáron, a csap alatt megmostam magamon, erre fogott két papucsot és a fejemet ütötte vele, plusz az ágyhoz lökött és elvert, utána persze rendszerint sírt, sajnálta hogy ilyen. Szóval részben megértem és sajnálom őt, hogy ilyen volt, de haragszom is rá, most is a könnyeimmel küszködöm ha a gyerekkoromra gondolok. Nem tudtam rendesen aludni, feküdtem az ágyon és nem is pislogtam, volt, hogy adott egy fél altatót, hogy aludjak el, még az óra kattogása is zavart. Még arra emlékszem, hogy mindig féltem mikor jött haza, igazi félelemmel. Ja és ha egyikünk rosszat csinált, mindkettőnket megvert, nem tett különbséget, kivéve a rajzos eset meg még néhány.

Aztán elváltak mikor 9 voltam, apum szépen lassan szívódott fel, néha beszéltünk és keresett, néha semmi, most 22 vagyok és 2 éve nem beszélünk. Az ő részéről ennyi a történet.

Anyum viszont..jött a kamaszkor, elveszítettem a szüzességemet, elolvasta a naplómat, ordítozott és nem beszélt velem, haragudott vagy nem tudom, egyszer rajzoltam egy kaszást, imádtam rajzolni, mikor meglátta hogy mit rajzoltam feldühödött és ütött-vert, annyira hogy még az előszobában lévő fogast is levertük a falról, a függönyt meg mindent, a nővérem megijedve mondta, hogy 'de hát vered..hagyd abba', erre ő 'hát mit csináljak, látod mit rajzolt'. Másnap ordítozott hogy költözzek apámhoz, a kezembe nyomta a telefont, hogy hívjam és menjek el ha ilyen vagyok..aztán persze visszaszívta. Elkezdtem vagdosni a karomat, ekkor sem kérdezett senki semmit, hogy mi a baj vagy mi van. Nagyon rossz így belegondolni, soha többé nem lennék gyerek. Most 22 vagyok, nem engedett el művészeti suliba mert akkor el kellett volna költöznünk tőle, így 19 éves koromig otthon voltam, biosz-kémián tanultam, mára már semmi nem maradt belőlem, a kreativitásom is oda, jogot tanulok és gyűlölöm szívemből, de dolgozom pár hete egy blogon, ez lesz az kulcsa, hogy visszataláljak kicsit önmagamhoz, úgy érzem. :)

Van egy nagy vágás a karomon és arra akartam tetováltatni hogy ne látszódjon mert utálom és mert nagyon szeretem a tetoválásokat, anyum ezt megtiltotta. Szóval a lényeg, hogy közel 23 évesen még mindig ő parancsolgat nekem és ha nem teszem ami neki tetszik, akkor meg van bántódva mert mindig ő volt és ő is maradt az áldozat. Nővérem el akar menni külföldre dolgozni (25 lesz januárban..), anyum azt mondta, hogy megszakít vele minden kapcsolatot ha ezt meglépi.

Egy dolgot kihagytam. Anyum folyamatosan fiatalabb pasikkal jött össze, hatodikos koromban az osztályfőnökömmel, többször hallottam éjszaka hogy szexelnek, mert egy jó ideig nem volt ajtó az ő és az én szobám között és hangokat adtam ki hogy vegyék észre ébren vagyok, 2 percre abbahagyták és utána ismét folytatták, szörnyű arra gondolni. Aztán az a pasi sokszor megverte, persze otthon titkolózott de a kék szem mindent elárult. Aztán nem volt senkije, de mindig azt mondogatja hogy miattunk, hogy tudjon egyetemre járatni és jól eltartani mert neki egy pasi sem hagyta volta, hogy ennyit költsön ránk. Tudom, hogy sok áldozatot hozott és rengeteget dolgozott azért, hogy mindketten egyetemre tudjunk járni és sokat köszönhetek neki és tényleg próbálom a jó tulajdonságait előtérbe helyezni mert neki sem volt könnyű, sőt, erőn felül teljesített..de közben bennem van ez a fájdalom és nem akar elmúlni.

(Ebben a pillanatban hívott az apum anyuja, rossz névre lépett rá, Tibor helyett a Timeára, ő a másik unokája, bocsánatot kért és lerakta, szóval ennyire nem beszélünk évek óta..most tényleg sírok.)

Sem nővéremnek, sem nekem nincs barátunk, valamiért nem tudunk alakítani ki kapcsolatot pasival, nem tudom miért van ez.. Ja és anyum ismét egy fiatal fiúval beszélget elég intim dolgokról, az egyik barátomnak a haverja az és kb. én járhatnék vele, de tényleg hihetetlen nagy lúzer, anyum már most adott neki pénzt számlákra, mert 3O évesen nincs 2Oezre a saját telefonjára.. Az osztályfőnökömnek is adott pénzt, csak neki 3OOO eurót, amit aztán duplán visszafizettünk a banknak..

Lelkifurdalásom van amiért rosszakat írok róla, szeretem és ő is szeret engem, de fáj, hogy most minden miatt ilyen elcseszettnek érzem magam és a gyerekkori kislánynak, aki megvédte az igazát az iskolában és képes volt akárkivel összeveszni csakhogy kiálljon magáért, mára nyoma sincs bennem.