Miért gondolják egyesek, hogy a szülőknek nem kötelessége eltartani a huszonéves gyerekeiket?

én azt nem értem, hogy miért van levelezőn, ha nincs munkája...nappalin simán dolgozhatna suli mellett, lakhatna kollégiumban, kaphatna ösztöndíjat. Én most vagyok végzős, szüleim támogattak mindig, mellette persze dolgoztam, most utolsó évben annyit, hogy egyáltalán nem kellett kérnem otthonról. Értem én, hogy felnőtt, és így is a szülő gyereke...de ha ilyen szülei vannak, akkor találja fel magát, és keressen megoldást a problémájára, mert a felnőttség erről is szól.

22 eves, nappalis egyetemista vagyok, es meg lesz 2 ev mesterkepzesem ezen kivul. Van ket ocsem, mondhatni a szegeny kategoria legaljan vagyunk, de ettol meg sosem fordult meg a szuleim fejeben, hogy dolgozni kenyszeritsenek vagy kirakjanak itthonrol. Pedig nagyreszt elegge szegyellem magam, hogy ennyi idosen meg sosem dolgoztam, mert minden idom elveszi az egyetem (igen, minden idom, mivel konferenciakra jarok es tanulmanyi versenyekre, epp azert, hogy valoban vigyem valamire). Abszolut egyetertek veled abban, hogy nem 18 evre vallal valaki gyereket, hanem elete vegeig kotelessege foglalkozni vele. Aki meg nem igy gondolja, az gondoljon bele abba, hogy ha neki lesz majd gyereke, mit fog tenni ilyen esetben..

Kedves Kérdező! De igen,gyermeke a felnött számba tartozó 20 éves gyermeke a szülőnek! De pl az én fiam egyszer már abbahagyta az egyetemet,amit levelezőn csinált. Elment dolgozni és tavaly újra kezdte nappalin. 27 éves!! Ugye nem gondolod komolyan,hogy nekem kellene eltartani a másik két gyerekem mellett,egyedülállóként. Igenis letesznek 30-30 ezer ft-ot,mert képtelen lennék kifizetni 100ezer rezsit + élelmet venni. Lehet annak a lánynak a szülei is éppenhogy tengödnek,de még ha nem is,nem hinném,hogyha a gyermekem 30 éves koráig velem lakik,nekem kellene eltartani.

Leleszek szavazva, de nem érdekel. 24 éves vagyok, mesterképzésre járok. Nemrég találtam állást addig a szüleim fizettek mindent, diákhitelt vettem fel- de csak amiatt hogy a könyveimet tudjam miből fizetni. Néhány hónapja dolgozom, és nem kell itthonra leadnom semmit, a pénz amit megkeresek (nem nagy összeg) félretehetem vagy magamra költhetem. Én sem tartom normálisnak hogy ha egy gyerek betölti a 18at akkor húzzon dolgozni, nem mérlegelve a körülményeit, vagy adjon be pénzt. Szerencsére engem máshogy neveltek, egy fillért sem kérnek tőlem, előfordult már olyan h pl. az étkezési utalványomat a szüleimnek adtam, ők meg vissza nekem h nem fogadják el. Számítunk mindannyian arra hha lediplomáztam az én életem is könnyebb lesz, teljesen önállósodhatok és már a szüleimet is tudnám érdemben támogatni (vagyis visszasegíteni azt hogy "eltartottak" ennyi éven át)

Meg egyébként sokan azt írják h a nappalisoknak milyen jó, mert van ösztöndíj, koli, stb, hát nem! 4.8-as átlaggal semmilyen ösztöndíjat nem kapok, kétszer kaptam TÁMOP-os ösztöndíjat, félévenként 20 ezer forintot,és ennyi. A kollégium nálunk pedig 25 ezer forintba kerül, az sem ingyen van, az én óráim volt h este 8ig tartottak, munkát nem vállaltam már csak emiatt sem, mert akkor mikor tanulnék, szóval a nappalis egyetemistáknak sincs világi életük. Néhol lehet eltérhetnek a költségek, de nem megoldás azt mondani h van nappali-államis hely is, meg ösztöndíj és akkor húúú de jó minden. Mert az is rengeteg költség nem beszélve a hazautazásról, belső közlekedés költségéről stb.

Teljesen egyetértek veled.Egy gyermek felnevelése gondoskodni róla nem 18 éves koráig szól nem a múlt rendszerben élünk. S bizony a mai világban sok fiatalnak nehéz. Ezért nagy felelősség szülőnek lenni,amibe nagyon sok szülő nem gondol bele, hogy a gyerek a gyerekem marad míg csak élek s ha a sors úgy hozza legyen 20 legyen 30 vagy 40 éves támogatom. Én úgy gondolom ahogy egy gyermek világra jön onnantól kezdve úgy alakítom az életemet hogy a gyereknek jó legyen, inkább nélkülözök én, kevesebbet költök magamra a kezdetektől fogva de a gyereknek meglegyen a biztos háttér, s ne azért nélkülözzön vagy zavarjam el a háztól mert az élet úgy hozta vagy a kormány úgy alakítja. Mindig is voltak az országban nehéz idők s sajnos sokan mai napig is olyan körülmények között alapítanak családot hogy valami iszonyat. Azok a szülők belegondolnak abba hogy ha már most nem tudják az alapvető dolgokat a kicsinek megteremteni teszem azt albérlet egyik szülő dolgozik csak, stb stb mit fognak tenni 10-20 év múlva hogy fogják megalapozni a gyermekük jövőjét amikor a magukét se tudják. Régen is sokszor vállaltak az emberek felelőtlenül gyermeket s itt az eredménye, ha a gyerek rászorul nem tud segíteni vagy nem is akar. El is ítélem az ilyet.Mert akármi van az én gyerekem s ki se bírnám hogy ne tudjam mi van vele, ne tudjak róla gondoskodni, főleg ha tisztességesen tanul s nem tud elhelyezkedni mert APU és ANYU azért van hogy megoldják ha úgy van. S erre törekedni is kell ahogy családalapításra kerül sor, félretenni, spórolni, tartalékolni, gyereknek számlára gyűjteni s nem élvezetekre költeni arra ott a fiatalság amikor még nincs gyerek, de ahogy gyerek van onnantól kezdve bizony fel kell építeni az alapokat, aki nem így látja ne is vállaljon gyereket, mert nem a világháborús évekbe vagyunk hogy 10-15 évesen elküldték kapálni meg vagont pakolni a 28 kilós gyerekeket.Nyilván érthető is volt mert 60 éve még a fogamzásgátlót sem ismerték vagy pénz nem volt rá. De ma már nem ez van. Igenis a szülő a háttere mindaddig annak a gyereknek amíg nem tud talpra állni, ha már gyereket nemzett vállalja is a következményeket mert nem az állatvilágba vagyunk ahol az anyatigris magára hagyja a kölykeit ha úgy látja, hogy már egy kisebb nyulat el tudnak kapni:)

Nyilván mindkét félnek megvannak a maga erkölcsi kötelességei,hiszen családról beszélünk.A gyerek lehetőségeihez mérten próbáljon a szülő válláról minél több terhet levenni,a szülő pedig maximálisan támogassa a gyermekét,amiben tudja.Hangsúlyozom,a lehetőségeihez mérten.Ha dolgozni nem tud a gyerek,az ösztöndíjból például vehet bérletet,jegyzeteket,ruházkodhat.A szülő támogathatja a tanulás feltételeit,neki is érdeke,hogy a gyerek vigye valamire.Szóval elég kétoldalú dolog ez,ahol az önzést félre kell tenni mindkét oldalról,és a szeretetet előtérbe heylezni,akkor is,ha anyagi nehézésgek adódnak,akkor is,ha a világ rohanó és kegyetlen.

16:14-es. ez fősulitól függően változik. Én EKF-es vagyok államin. a legolcsóbb koli 8 ezer ft, ott lakom, szociális ösztöndíjam 21 500, tanulmányi ösztöndíjam 24 ezer, havonta járok haza, szóval egy hónapban 3 héten dolgozok pénteken, szombaton és vasárnap, ami +30 000et jelent. Nem célzok semmire, csak jelzem, hogy államin is LEHET saját erőből megélni.