Lassan 30 éves leszek, de a szüleim még mindig felhánytorgatják, hogy nincs diplomám. Szerintetek jogosan?

Én hasonló cipőben járok, bár én még csak a kora húszas éveimben járok vagyok. Külföldön élek, kozmetikusként dolgozom OKJ végzettséggel (emellett egy másik OKJ-s szakmám is van), és a szüleim a mai napig nem tudják felfogni, hogy hogy nem lettem diplomás. Amúgy nagyon jó szellemi/intellektuális képességeim vannak, de ha nekem egyszer minden álmom az volt, hogy kozmetikus legyek :) Azt tudom csak mondani, hogy ne foglalkozz senki véleményével, járd a magad útját!

Azért ne vágj bele, mert a családod nem fogad így el. Ha elégedett vagy az életeddel és a karriereddel, akkor ne foglalkozz más véleményével. Főleg, hogy nem kevés pénz egyetemre járni... Én államin vagyok, de azért tudnék mesélni arról, hogy mennyi jön össze félévenként könyvekből, fénymásolásból és mindenféle marhaságokból, amit meg kellett venni. Amit én akarok, azt nem lehet diploma nélkül csinálni (mérnökképzés), szóval ez van, de ha te megtaláltad a számításodat másban, akkor ezt a pénzt inkább tedd félre, vagy költsétek pihenésre/szórakozásra. Én a múltkor összeadtam: Államin kb 350 ezerbe fájt az alapképzés eszközigénye. Persze, ebben laptop is van, de nem azért, mert előtte nem volt otthon gép, hanem azért, mert az első tervezőprogram diákverziójától úgy bedöglött, hogy egy szerelőnek kellett visszahozni az életbe...

Teljesen megértelek, hogy nem mersz belevágni. Az én férjem is sokat jár/járt külföldre. Van diplomám, viszont én egy OKJ-vel jártam úgy, hogy nem tudtam befejezni. Több hétig egyedül a gyerekkel nem lehet tanulni, a vizsgák időpontja meg adott. Kellemetlen, de ő pont abban az időszakban nem volt itthon. Sajnos a következő két lehetőség sem jött ki jobban. 1 éven belül be kell fejezni a vizsgákat, így ezt buktam. A tanfolyam árával együtt. Sajnálom, de annyira rosszul jöttek össze a dolgok, hogy már én is csak nyelvtanulásba merek belevágni. Más sulit nem kezdek el.