Miért ilyen az anyám? Mit tegyek?

16/L Három, nálam kisebb testvéremmel és szüleimmel élek. Apukám kint dolgozik Bécsben, ritkán van itthon, kevés ideig. Ő nagyon rendes ember, soha nem mondott egy rossz szót se, vele tudok normálisan beszélgetni, megért. De most nem erről akarok írni, hanem.. Nagyon nem tetszik ahogy anyukám mostanában beszél velem, és testvéreimmel. Ilyeneket szokott mondani, hogy miért születtünk meg, Isten miért bünteti velünk, csak rólunk szól az élete, csak a baj van velünk meg csúnya káromkodásokat. Anya nem volt mindig ilyen. Talán akkor kezdődött ez a viselkedés, miután Apa külföldre ment dolgozni. Már nem egyszer említettem neki, hogy ez nekünk nagyon rosszul esik, és nem kéne így beszélni, de bármit is szólok, mindig én vagyok a rossz. Azt válaszolja, hogy nekem nincs jogom neki megmondani, hogy mit mondjon, ő az anyám, azt mond amit akar. Amikor apa itthon van, anya kicsit visszafogja magát, mert tudja, hogy apa 'rászólna'. Apával már beszéltem erről, győzködött, hogy anya nagyon szeret minket, csak túl sok gondja van egyedül, mivel ő (apa) mindig távol van. Én megértem, hogy nem könnyű neki, de akkor se kéne így beszélni-e. Szeretem az anyámat, mert csak az anyám, de ezt már így nem bírom... Reménytelennek látom a helyzetet, és már megfordult a fejemben, hogy talán az lenne a legjobb ha a nagyszüleimhez költöznék, de nekik is csak nyűg lennék, és a szüleim úgyse engednék. Nem tudom mit tegyek, hogy jobb legyen a helyzet, vagy egyáltalán tehetek-e valamit?! Kérlek segítsetek! Sürgősen szeretnék valami változást.