Egy 19 éves egyetemista büntetése netelvétellel, milyen dolognak tartjátok?

" De én az egyetemista helyében átcuccolnék egy haveromhoz,"

Csak akkor lenne utána meglepödve, ha a szülö ezután azt mondja, hogy akkor maradjon is ott, és nem tartja el tovább a gyereket...

Hú de nagy lett a szája néhány tizenévesnek. Ez tényleg ennyire egyszerű? Csukd rá az anyádra apádra az ajtót, hisztizz mint kétévesen, mert nincs net.

Vajon miért nincs net? Mert ingyenélő kicsi gyerek nemhogy dolgozni nem akar, de még szarul is tanul és csak bulizik? Ez persze csak feltételezés, de egy olyan elvetemült szülő sincs, aki esetleg szemtelenség miatt büntetné 19 éves csemetéjét.

Az én válaszom annyi lenne ha gyermekem rám csapná az ajtót, hogy szia. Azt hiszem könyöröghetne amire megkegyelmeznék. Tudjátok a haver hűtőjébe se magától mászik be a sör meg a kaja. Szerintetek haver szüleinek más vágya nincs, mint ingyenélő söröző elvileg tanuló csemetéje haverját is etesse?

Nem attól lesztek felnőttek, hogy nagy a szátok, hanem attól, hogy el tudjátok tartani magatokat, később meg a családotokat.

Addig csak nevetséges kis hisztis h.. egyerekek vagytok, semmi több. Olyanok, akik még tiszteletlenek is, és arra se képesek, hogy megbecsüljék azt amit apuci a s..gük alá tesz.

#21, dehogy, ő lenne meglepődve, amikor szembesülne vele, hogy a nagykorú, nappali tanulmányokat folytató gyereknek fizetendő rokontartás nem az elvált apukák szívatására kitalált dolog, nem adható, hanem olyan szülői kötelezettség, hanem JÁR, a szülők családi állapotától függetlenül, értelemszerűen...

Ennyi:)))

Voltaképp ideje lenne ezt a TÉNYT minél szélesebb körben propagálni, mert nagyon sokan át sem gondolják, hogy a dolog valójában baromira nem úgy működik, hogy "amíg eltartanak, addig hallgass a neved és meghunyászkodhatsz", épp ideje lenne ezeket a magukról megfeledkező zsarnokoskodó szülőket kissé megfegyelmezni, hogy rájöjjenek, mi merre hány méter valójában...

"nem adható, hanem olyan szülői kötelezettség, hanem JÁR, a szülők családi állapotától függetlenül, értelemszerűen... "

Nem köteles a szülő tartani a szükséges tanulmányait folytató munkaképes nagykorú gyermeket akkor, ha

a gyermek továbbtanulásra alkalmatlan;

a gyermek a tartásra kötelezettel vagy vele együtt élő közeli hozzátartozójával szemben olyan súlyosan kifogásolható magatartást tanúsít, amelyre tekintettel a társadalmi felfogás szerint a tartásra nem méltó (érdemtelenség);

ezáltal a szülő saját szükséges tartását vagy kiskorú gyermekének tartását veszélyeztetné.

Na tehát! Igen, ha a gyerek is olyan magatartást tanusít. Ebbe azonban nem fér bele az, hogy nem teszem a dolgom, csak bulizok, meg bejárok aludni a fősulira. Nem hisztizni kell, hanem megfelelni. Nehogy már amíg az apád rakja még mindig a kor szerint felnőtt fejedbe a kaját, leugasd. Tanulj meg boldogulni.

#24, ez kérlek pontosan így van, a rokontartás szabályai elég közismertek, naponta írja le valaki általában elvált szülős kérdésnél.

Csak hát itt ugye a bíróság dönt arról, hogy érdemes vagy érdemtelen, és nem a szülő kénye-kedve, saját felfogása, és ez nagyon lényeges különbség. Ha a tényállás valóban az, hogy a gyerek alkalmatlan a továbbtanulásra, zsinórban bukik a vizsgáin és hatodszor járja a 2. félévet, bántalmazza a szülőt vagy más családtagot, stb, akkor érdemtelen, és kész.

De egyetlen bíró sem fogja kijelenteni az érdemtelenséget azért, mert a szülő azt hképzeli magáról, hogy az együtt lakás azt jelenti, hogy továbbra is felügyeleti joga van a nagykorúval szemben, és meg akarja szabni hogy hova menjen vagy hova ne, kivel járjon vagy kivel ne, kivel barátkozzon vagy kivel ne, stb...

Egyértelműen azon szülők agytekervényeit kell helyrerakni, akik abban a téveszmében vannak, hogy az együtt lakás automatice felügyeleti jogot is jelent, mert "amíg az éééén kenyerem eszed"...

Azért a legtöbb nagyszájú gyereknek igencsak meglepö lenne, ha a hivatalosan neki járó rokontartásból kellene megélnie. Mert ugye az nem annyi, amennyit a "gyerek" akar, hanem meghatározott összeg, amiböl megélni nem tudna a gyerek.

Otthon ugyanis ennek többszörösét költik rá (mert ugye a lakbér, rezsi is van, amit a gyerek nem vesz észre), meg más egy háztartást vezetni, egyeböl gondoskodni minderöl, mint otthon leülni a kaja elé és kivenni a szekrényböl a tiszta ruhákat.

25.

Ebbe igazad van, de nézd egy kicsit a szülő szemével is. Pl. anyuka ne szabja meg kisfiának, hogy meddig maradjon ki péntek este. Kicsi fia hazatámolyog hajnalban, majd alszik délig, az összes munka meg marad arra, aki éppen nem itta halálra magát előző este, így a szülő élvezheti hétvégén is a dolgos hétköznapokat, mert segítsége ugye nincs, mert este megint buli lesz.

Nem azt mondom, hogy normálisan működnek a dolgok a családokba, és azt se hogy minden fiatal ilyen, csak annyit mondok, hogy a gyereknek nem csak jogai, hanem kötelességei is vannak. Ez azonban mármint a kötelesség valahogy nem ér el hozzájuk, így a jogokra összpontosítanak ahelyett, hogy egy normális élhető összefogó családot teremtenének.

Azt a gyereket aki normális szinten betartja a szabályokat, /és itt ne ferdítsd el megint, nem a túlzott elvárásokról beszélek, és nem is arról amikor a szülő a felnőtt gyerekét 5 évesnek kezeli/ nincs az a szülő aki büntetné /mármint persze van, de 1000-ből 1/.

#26, azért azt ne felejtsd el, hogy ez elvben MINDKÉT szülőtől jár (pénzben vagy természetben) adott esetben, ha együtt élnek, ha külön...

Egyébként meg hagyjuk már ezt a "nagyszájú gyerek" szöveget, miért lenne valaki attól nagyszájú, ha nagykorú ember létére nagykorú emberként akar élni, nem kontroll alatt? Szerinted nagyszájú az az ember, aki ragaszkodik a jogaihoz?

#27, persze, a normális együttélés alapja kortól függetlenül a kompromisszum. Ennek a felrúgása az is, ha az történik, hogy a gyerek semmivel sem járul hozzá az otthoni tevékenységekhez persze, ebben igazad van. Node az is, ha valaki egy nagykorú embert büntetni akar... értsd meg, egy 18 éves gyereket büntetni semmiben sem különbözik attól, mint ha a párját vagy a szülőjét büntetné meg... nonszensz, agyrém... pont ugyanúgy nagykorú emberek.

Szóval mindegy is, persze, van egy helyzet, ahol mindkét fél felrúgta a normális együttélés kompromisszumait ma is, meg valszeg tegnap is, meg valszeg egy hete is, meg valszeg soha nem is volt az.

A kérdés meg kb az lenne, hogy hogyan lehet ezt az egészet normális alapokra helyezni, ahol a szülő felfogja, hogy egy másik felnőttel áll szemben, a gyerek meg felfogja, hogy neki is a közösség aktív részesének kell lennie. Ez a kettő csak együtt megy.

29.

"A kérdés meg kb az lenne, hogy hogyan lehet ezt az egészet normális alapokra helyezni, ahol a szülő felfogja, hogy egy másik felnőttel áll szemben, a gyerek meg felfogja, hogy neki is a közösség aktív részesének kell lennie. Ez a kettő csak együtt megy."

Na hát akkor egyről beszélünk.

Szerintem annyi a titok, hogy a gyerek maradéktalanul álljon helyt az otthoni feladataiban is meg a tanulásban is. Ha ezt megteszi, joggal követeli a szülőtől, hogy hagyja békén és ne avatkozzon az életébe. Ebben az esetben a szülő nem is tud mibe belekötni.

Ez egy egyszerű megbeszéléssel megy. Az én fiam csak 16, de már most megbeszéltük, hogy amíg nincs gond a suliba, valamint az otthoni feladatát ellátja, senki nem fogja piszkálni. Nem szólok bele, ha lemegy a haverokkal, mert tanulnia kellene, mert nincs hozzá közöm amíg megoldja és jó jegyeket kap. Stb. Nem olyan bonyolult ez. Jogok és kötelességek arányba állítása mind a szülő mind a gyerek feladata.