Kedves szülők! Mikor érzitek úgy és milyen áron, hogy a gyermeketek igen élhetné már a saját külön életét?

Anyukám úgy fogalmazott, hogy legkésőbb érettségi után mindenkit "kirugdos". Persze csak képletesen, szerinte nem jó az, ha a felnőtt gyerek a szülőkkel él, menjünk, lássunk világot, tapasztaljunk.

Visszanézve azt gondolom, igaza volt. Persze nem úgy kell elképzelni a dolgot, hogy érettségi napján kiraktak az utcára: nyilván megvárták, amíg elkezdődik az egyetem, és az elején anyagilag is támogattak, amíg saját lábunkra álltunk. Azóta sokfelé jártam, sok mindent csináltam, rengeteget tapasztaltam. Nem kötnek meg a szülők. Otthon maradt barátnőim életét egy percig sem irigylem :)

ma 08:40

Ez tetszik: nem kötnek meg szülők...

Mindenki a maga és a szülei kapcsolata alapján ítél.

Van, ahol a felnőtt gyereket is a szülő irányítani akarja. És van, ahol teljesen elfogadott, ha a fiatal felnőtt éli a saját életét a szülői házban. Minden csak hozzáállás dolga.

a saját példámat tudom leírni, ami szerintem nagyon jó, legalábbis nekem jót tett :)

a nagyszüleim és anyukám egészen kicsi koromtól kezdve gyűjtötték a pénzt, hogy amikor majd oda kerül a sor, akkor vehessenek nekem egy lakást, és ne kelljen albérletben tengődnöm vagy hitelt fizetnem. nagyon hálás vagyok nekik, h nem dobtak ki huszonévesen egy fillér nélkül, hogy akkor most menjél, élj meg egyedül. ja, és abba a kényszerhelyzetbe sem kerültem, h anyóshoz költözzek vagy a párom az én anyum nyakára. amit nagyon nem tartok egészségesnek.

szóval ennek fényében én is úgy döntöttem, h amint a gyerekem elvégzi az iskoláit és munkába áll, venni fogunk neki egy kis lakást, amit fenn tud tartani, és ha lesz párja, akkor összeköltözhet vele kulturált módon.

egyébként 19 éves voltam mikor különköltöztünk anyukámmal, kaptam egy lakótársat és persze némi támogatást, mert egyetem mellett azért nem tudtam volna mindenre megkeresni a pénzt.