Ha valaki saját családot alapít, akkor a "régit" (szülők, testvérek) háttérbe kell szorítani?

Ez az élet rendje.

Kirepülsz, onnantól te elsősorban szülő és házastárs/élettárs leszel.

A szülői, testvéri kapcsolat másodlagos szerepet tölt be.

Meg kell találni az egyensúlyt a kettő között, hogy mindenkire jusson egy kis idő.

Pl. férjem minden vasánap a szüleinél ebédelt az öccsével.

AMikor én hozzá költöztem, szépen beadagoltuk a szülőknek, hogy mostantól csak kéthetente jön/jövünk, mert egyrészt nekem is van családom, másrészt kettesben is szeretnénk időt tölteni.

Kisebb duzzogás után elfogadták.

12 éve vagyunk együtt, közben gyerekünk is született, de igyekszem kb. megtartani az egyensúlyt.

Nem kell, de már nem lesz rájuk annyi idő, mint régen. Ha saját család van, főleg pici gyerekkel, de akkor is, ha már nagyobbacskák, nagy figyelmet, sok törődést igényelnek. Ilyenkor már ők a legelsők és nem a szülők, testvérek. Fontosak maradnak ők is, nem fog megszakadni a kapcsolat, de az elsődleges figyelem a saját családra fog irányulni.

Ha még nincs is gyerek, csak van egy párunk, akibe nagyon szerelmesek vagyunk, már akkor is megoszlik a figyelmünk közte, a családunk és a barátaink közt, tehát mindenképp kevesebb idő jut a régi családunkra. Arra kell törekedni, hogy ez az idő minőségi idő legyen.