Szülők, akik gyerekkorukban nem kaptak szeretetet, ezáltal nem tanultatok meg szeretni, hogyan viszonyultatok később a saját gyereketekhez?

Barátnőmmel hasonló a helyzet, bár nincs még gyerek, de ha ugyanazt fogja csinálni, mint az anyja, meg a nagyanyja, akkor helyre fogom tenni, ha tetszik neki, ha nem.

En nem kaptam szeretetet, de a gyerekeimnek annál többet adok.

Nem befolyásolta szerencsére.

Ez végülis emberfüggő,van akira olyan hatással lesz később,hogy ő ne váljon szörnyeteggé...de a másik véglet,meghogy ő is ugyanolyan rosszindulatú lesz,mint ahogyan vele bántak.erre nincs semmi Recept.

5-ös jól írta! Anyukám nem kapott szeretetet és nem is képes szeretni.Még saját magát sem, de mást sem, senkit. Sosem volt velem gyengéd gyerekkoromban, például emlékeim szerint soha egyszer sem simogatott meg. Én viszont túlságosan is képes vagyok szeretni. A gyerekeim rengeteg szeretetet, ölelést, simogatást, kedves szavakat kapnak tőlem, és a férjem is.

Nekem nagyon nehéz... Nálunk már a nagyszüleim is mindkét oldalon nagyon defektes szülők voltak :(. Az én szüleim kb a próbálkozásig jutottak, sikeresnek nem mondanám, mert akkor nem lettem volna boldogtalan, depressziós, és nem kapnám magam azon, hogy pont olyan csúnyán szólok a gyerekhez, ahogy a leginkább nem akarok éppen a rossz emlékek miatt. Tényleg nincs rá recept, jól írják. Én meg voltam róla győződve, hogy mennyire természetesen fog jönni az, hogy mindig kedves, türelmes és megértő leszek... Hát egyáltalán nem így van sajnos, annyira mélyen beépültek ezek a nagyon rossz minták nekem, hogy tényleg nap mint nap meg kell harcolnom.

Az anyukám árván nőtt fel,ide-oda dobálta az élet,senkitől nem kapott szeretetet,amikor megszülettem attól kezdve minden szeretetét nekem adta,nagyon szeret.Szerintem a szeretetet nem tanulja az ember,az mindenkiben benne van,csak egyesek nem engedik ki magukból,vagy nem tudják befogadni,mert félnek tőle.