Anyám mindig üvölt mit csináljak?

Sajnis erre nincs megoldás. Nálunk is ez megy, anyám MINDENBE beleköt, ordít ès veszekszik, teljesen rajtunk vezeti le a feszültsèget. Èn már tiszta idegroncs vagyok, a gyomrim is összeszorul, ha meghallom a hamgját..

Tanulok gözerövel, hogy minèl hamarabb önállósodhassak.

Ne izgulj a dolog azért nem megoldhatatlan.

Az én anyám is ilyen volt. Amíg egyszer ki nem törtem és a fejére nem olvastam vastagon a dolgait.

Elsőször is: apátok, mindig ilyen puhap.cs volt? Nem érzi úgy, hogy talán le kéne keményen állítani anyátokat és megvédeni a gyerekeit?

Másodszor: én mindig azt mondom, hogy ezeket is csak olyanokkal lehet megcsinálni, akik hagyják!!

Egyszer együtt álljatok elé és ugassátok le de alaposan. És itt most nem trágár durvaságokra gondolok, hanem megcáfolhatatlan tényeker.

Ő csinál mindent? Na akkor sorolja!

Te is felsorolhatod, hogy abból a mindenől kimaradt a takarítás stb.. stb.. mert azt te csináltad akár tetszik akár nem ne is próbálja tagadni. Szóval, mi az a minden?

És ne üvöltözzön, nem vagytok süketek sem a kapcarongyai és tökig vagytok vele. Ha sokat üvöltözik egy gazszálat nem fogtok odébb rakni és akkor tényleg elmondhatja, hogy semmit sem csináltok!

Ha frusztrált arról ti nem tehettek nem a saját fészkébe kéne belesz.rnia mert az üvöltéssel nem megy előre csak maga körül mérgezi a levegőt és tele a cipőtök vele csak azt várjátok, mikor léphettek le.

Én megmondtam anyámnak ha lelépek gondban lesz mert nem lesz kivel üvöltenie és akkor a saját mérgébe fog belefulladni.

Ha nem megy másként akkor kezeltesse magát mert így egyedül fog maradni.

Persze készüljetek fel rá, hogy durrogni fog, a méltósága nem fogja engedni, hogy két taknyos kölyöknek legyen már igaza de minél többször összefogtok és helyre rakjátok annál hamarább fogja belátni, hogy nincs értelme.

Apukát is be kéne vonni ha vonakodik őt is kiosztani.

Aki a hisztis feleségét nem tudja kordában tartani és nem képes a gyerekeit megvédeni egy idegbeteg spinétől az nem férfi! Mondom ezt nőként.

Talán ő is lehetne egy kicsit figyelmesebb vele talán ők sem adnak már annyi szeretetet egymásnak és ez is hiányozhat.

Mindenesetre az egyetlen megoldás, hogy keményen, határozottan, következetesen szembeszálltok vele és nem értelmetlen vitában, hanem konkrétan és értelmesen megfogalmazott módon.

De semmiképp ne hagyjátok magatokat mert nem fogja magától abba hagyni.

Az is tény sajnos, hogy a nyugis, szép beszélgetés is csak ideig-óráig hat mert egyszer megint bedurrant fejjel jön haza akkor úgyis kiszáll a fejéből, mit ígért azelőtt.

Nálunk nem hatott a szép beszéd, nekem kemény üvöltözésekbe került, mire belátta a hibáit de ma már vissza sem mer szólni ott tartunk.

És nem kell végtelenségig nyúló vitába keveredni. Elmondodjátok a véleményeteket és rácsapjátok az ajtót, fejhallgató fel, és durrogjon magában.

Egyeseknek a vita az üzemanyag az élethez. Ha nem tudják a végtelenségig húzni és nem tudnak visszavágni egy értelmes beszóláshoz az nekik a halál.

Egyszer még gutaütést kap.

Én 14 éves fejjel megmondtam anyámnak, hogy az idegei fogják gallyra vágni és örülhet ha a cukorbetegséget megússza de kicsi rá az esély. Lehülyézett!

10 év múlva: idegileg leszázalékolták és cukros! Csak mert megcsinálta magának.

Ennyi.

"Ne izgulj a dolog azért nem megoldhatatlan.

Az én anyám is ilyen volt. Amíg egyszer ki nem törtem és a fejére nem olvastam vastagon a dolgait." Az én anyámnál pl. ez sz@rt se ér. Magas a vérnyomása, gyakorlatilag nem hallja már az agyvérzés határán a saját hangját, ezért teli torokból üvölt. Azon kívül, hogy ettől én is üvöltök, semmi sem változik. De én már nem élek vele, úgyhogy én könnyen beszélek. Hogy mit lehet vele kezdeni... Én mindig ott hagytam, ha kiabált. De ez semmit se oldott meg, csak arra volt jó, hogy ne legyek tűzvonalban. Elmentem sétálni, vagy a mamámhoz. Volt, hogy szépen mondtam neki, hogy ne haragudjon, de tanulom kell, volt, hogy csúnyán. Tulajdonképpen a vége mindig az lett, hogy nekem kellett megcsinálni mindent. 26N

#5 Na igen ez is egy megoldás, hogy ott hagyod és elmész sétálni vagy valahová szóval rávágja az ember az ajtót és talán lehiggad mire hazamegy az ember.

A másik verzió, ami nálam is bevált, hogy elfoglaltam magam és tényleg egy szót sem szóltam hozzá. Nem volt mire reagálnia. Na akkor iszonyatosan felhúzta magát de inkább magának beszélt, mint nekem. Nem tudott vitát provokálni. Elengedtem a fülem mellett és nem reagáltam rá. Hidd el ez iszonyatosan frusztráló lehet neki mert pont az a célja, hogy beleköthessen valakibe és így vezesse le a feszültséget.

Az egyetlen, amit mondtam, hogy igen te vagy a kihasznált mártír és mindig, mindent te tudsz jobban, mindig neked van igazad most is.

Aztán kuss. Mondja csak a magáét annyira nem érdekelt.

Agyatlan emberekkel felesleges vitázni egész egyszerűen nem fogják fel, nem lehet rájuk észérvekkel hatni nem hagyják abba ha géppisztolyt nyomnak a fejükhöz akkor sem így inkább bele se kezdtem a vitába. Nem voltam hajlandó jobban felidegelni magam.

Feltettem a fejhallgatót, befogtam a számat és a guta tudta volna megütni, hogy nem tud, kivel veszekedni.

Neked is azt tanácsolom, hogy - akár milyen nehéz is - de ne hagyd magad provokálni. Kerüld ki, ne beszélj vele ha nem feltétlen fontos. Hagyd, hogy durrogjon magában, ne válaszolj neki.

Ha ezt a fejedhez vágja mondd meg neki, hogy felesleges bármit is mondanod mert habzó szájjal hisztiző, valótlanságokkal vádaskodó, toporékoló, gyerekes hisztérikával, energia vámpírral nem lehet normálisan észérvekkel beszélgetni.

Majd ha képes lesz normálisan megnyilvánulni és normálisan beszélgetni akkor majd válaszolsz de csak azért mert ő egy idegroncs, aki a saját környezetén vezeti le a dilijét és nem is próbál saját magán segíteni azért te nem fogod felhúzni magad a kedvéért.

Hidd el az ilyeneket napi szinten szembesíteni kell a saját hibáival. És a családdal összefogva! Ezek az emberek legbelül nagyon is tudják, hogy mi a helyzet, hogy igazatok van de nem hajlandóak bevállalni. Viszont minél gyakrabban szembesítik következetesen a hibáikkal annál jobban nem tud, mit visszavágni és néhányan azért egy idő után lehiggadnak.

Ami azt illeti apukának is tevékenyen részt kéne venni a neje leállításában. Neki nem fontos a családi béke?

Ha forró otthon a hangulat már egy ideje, akkor reggel csinálok egy nagy adag szendvicset, és este 9-ig haza se jövök a könyvtárból. Ha kész vagyok a leckével akkor olvasni meg mindíg tudok ott!

Kitartás!