A páromnak már van két gyereke, szeretne egy közös babát is de én félek a terhességtől és a szüléstől. Mit tegyek?

Megint ez az idiota p csa, tudtam h vhonnan ismeros a kerdes mar :)

Gondolom addig akciozik mig mindenki, nem bolint neki elismeroen.

Én például nem szültem még gyereket, 21 éves vagyok, és nem "baromi büszke". Én is félek egy bizonyos és egészséges szinten a szüléstől, de ettől eltekintve minden vágyam egy saját gyermek. Van ilyen ember, és van olyan ember, van, aki irtózik a szüléstől, van aki imádná, tiszteletben kell tartani egymást, és ennyi. De itt most nem ez volt a kérdés. Minek szüljön/fogadjon örökbe/kérjen meg egy béranyát csak azért, mert a párja ezt akarja? Láthatólag rohadtul nem hajlik egy gyerek felé, minek hozzon/hozasson egyet a világra csak ezek miatt? Aki meg ilyenekkel jön, hogy jaj, hányni fog, fájni fog, kirázza a hideg a havi vizsgálatoktól, az szerintem egy nem normális dolog. Akinél ezek gondot jelentenek, az nem vall érettségre, vagy még nem jöttek elő az ösztönök, és ne vállaljon gyereket (még), ennyi.

" Szeretnék gyereket ha valaki megszülné helyettem. "

Ja persze. Ez a könnyebbik út... :) Csakhogy a gyereket nem csak megszületni kell.

Aki meg beveszi a neten keringő marhaságokat, ahhoz megint nem tudok hozzászólni...

18-as voltam.

En mar szultem, imadom a fiam,de azota meg jobban felek a szulestol mint elotte.3 even keresztul akaratlanul remegtem es bogtem utana ha valaki a szulesrol kerdezett.Ilyen szempontbol megertelek kerdezo,nagyon szeretnek meg egy babat,de szinte panik szeruen felek.

Amikor azt hittem mar tulvagyok rajta,vetelesem is volt lelki alapon.Amikor meglattam a pozitiv tesztet ismet bogtem,panikoltam,nem is maradt meg a baba,pedig mint mondtam mindketten szeretnenk.Azota nem probalkozunk.

Olyan kettos ez az erzes,hiszen egyreszt arrol gondolkodok,hogy mi lenne a neve,hova kerulne a kisagy es milyen babakocsit valasztanek,masreszt rettegek a szules gondolatatol is.

Talan egyszer,ha ugy erzem mar ketyeg a biologiai oram sikerul magam tultenni ezen,vagy talan pszichologus segitsegevel.

Ha megsem,akkor valoban marad az orokbefogadas.

Remelem neked konnyebb lesz a helyzeted.Talan az ismeretlentol valo felelmen konnyebben tulteszi magat az ember mint a tapasztalatbol szerzetten.

"Tudod van egy ismerősöm aki évek óta küzdött egy babáért. 40-en felül volt mire össze jött neki. Erre 23 hetesen meg kelett szülnie mivel elhalt a baba. Őnagyon szerette volna és még sme jött össze. Te meg itt nyavalyogsz. Inkább ne kelljen gyerek neked!"

Ez mekkora hülyeség!

Pont olyan, mint azt mondani a gyereknek, hogy azért egye meg a kelkáposztát (amit mondjuk utál), mert Afrikában éheznek. Mi köze a két dolognak egymáshoz?

Elképesztően sajnálom az afrikai éhezőket, és az ismerősödet is, de ettől még se a kelkáposztát nem fogom megenni, se szülni nem akarok.