Mit tennél, ha nagyon szeretnél 2. babát, de nagyon félsz a terhességtől, szüléstől? Bevállalnád?

Így még nem . Várjál picit még .

a horrorszülésekről ill .a hírek terjesztéséről a tv tehet. a szépet sose mondják be .

én még elsőt sem mernék szülni... De ezt az embernek magában kell lerendeznie. Láttam egyszer egy videót, a nő a terhesség alatt delfinekkel úszott, relaxált, nyugis volt, a szülésnél meg csak sóhajtott egy nagyot és a baba már kint is volt. Hihetetlen.

Esetleg ha tényleg nagyon félsz, akkor adoptálás...?

Ha gyógyszert szedtél, gondolom pszichiáternél jártál. Esetleg egy pszichológushoz még járhatnál, hogy stabil idegállapotban tudj dönteni, és reálisan felmérni a helyzetet, illetve hogy feldolgozd az első szülésélményedet.

Nekem is hosszú volt az első (26 óra), mégsem gondolkodtam egy percig sem emiatt, hogy nem vállalok másodikat, tehát biztos, hogy Nálad más dolgok is vannak a háttérben, ezeknek érdemes utána járni.

Egy kiegyensúlyozott anyuka kincset ér.

Legjobbakat Neked és családodnak!

Szia! Abszolút megértelek, de ezt csak Te tudod eldönteni, lerendezni magadban.

Nekünk sem volt könnyű: idő előtti burokrepedés a 31. héten, három nap aszalódás a szülőszobán - közben tüdőérlelő szteroid, s a bizonytalanság, hogy mi lesz, oxytocinnal indított szülés, burokrepesztés, kézzel tágítás, majd fél nap vajúdás után, amikor a méhszáj már három és fél ujjnyira nyitva, eltűnt a babám szívhangja, rohamléptekkel műtő, sürgősségi császárral, egy csodás függőleges vágással. A műtőben gond volt a szívemmel - valószínűleg az oxitocynt nem tolerálta túl jól a szervezetem, a babám pedig nem sírt fel rögtön. Ezt követte öt hét a koraszülött osztályon. De minden jó, ha jó a vége, a babám szépen nő, nyolc hónapos. Remélem, az orvosom rábólint arra, hogy mihelyt lehet - vagyis egy év elteltével - újra babát vállaljunk. Attól tartok ugyanis, ha most nem, akkor soha. Hiszem, hogy az ember kétszer nem lép ugyanabba a folyóba. :)