Mi a véleményetek az alábbi VALÓS történetről, amit egy 13 éves lány írt? Sírtatok rajta?

Nem, mert az átlagost alig üti meg. Nincs mit sírni egy bugyuta kis giccsen. Mindenesetre sírhat otthon, de ne álmodozzon még titokban sem bármiféle valódi művészi, írói vagy költői karierről. A valódi tehetség ugyanis egy író agy egy költő esetében még a zsengéiben is ott bujkál - ne itt erről szó nincsen.

És ezt nem egy 13 éves írta, hanem egy jóval idősebb ember, erősen infantilis lélekkel - valószínűsítem, hogy te.

"Na de azért ne haragudjatok de ilyen szavakkal véleményezni pofátlanság! Persze, írd le a véleményed (akár ha negatív is) de ne ilyen szavakkal. (jelölöm itt a 8. Válaszolót)

Azt is vegyétek figyelembe, hogy ezt egy 13 éves írta, és nem az volt a célja, hogy giccsekkel telerakja.

"tengernyi könny hullt le az arcomon" itt nyilván azt értette, hogy nagyon sírt, 'megütötte a dolgog' stb.

Szóval továbbiakban kérlek szebb szavakkal fogalmazzátok meg a negatív véleményeteket.

Köszönöm!"

Én pedig azt köszönöm meg, ha befejezed a hozzászólók kontrollálást és szidását. Ha ide feltettél valamit, akkor tessék eltűrni a kritikát is - bármilyen szakkal. Ha annyira zavar az adott ember mosdatalan szája, akkor tessék az adott hozzászólást töröltetni. De nem arról van szó, hogy te megszabod, hogy ki hogyan írhat véleményt.

21-es voltam:

A tehetséghez az erős KRITIKAI érzék is hozzátartozik, amely a saját művekkel kapcsolatban ismerszik meg a leginkább.

Végigolvasgatod az összes könyvet a világon, ha nem születtél írónak vagy költőnek, soha nem leszel azzá. Ahogy zseninek, zseniálisnak, alkotónak, nagy kutatónak, úgy művésznek sem lehet CSINÁLÓDNI - csakis születni.

Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni... Olvass, sokat. Ne Twilight-ot.

József Attila

(ANYÁM MEGHALT...)

Anyám meghalt, most nem tudom, hogy viselkedjem vele szemben,

Megfoltozná kabátomat, megnézné milyen szép vagyok meztelenül,

Még soha senkise látott meztelenül!

A parasztok learattak, kis padokon várják a halált -

Poloska marja álmainkat, tányérunk csak falakra való,

Csak egy csöpp vajat adjatok kenyeremre.

De jobb ebédet akarunk, hogy jobbak legyünk,

Több pár cipőt az ágyunk mellé, hogy többek legyünk:

A híd lassan kijön a ködből, a túlparton szuronyok állnak -

Itt az olló, ott pedig a szövendő szövet -

Mire várunk?

1926. ápr.

21-es, én azért hiszem el, hogy egy 13 éves írta, mert ma egy 13 évesnek a giccsen kívül, amit a FB-os idézetekből lát, nem igazán van más olvasmányélménye. Viszont régen, egy ilyen idős majdani költő már falta a klasszikusokat, ezért a zsengéi is érettebbek voltak. Valamint egy felnőttnek nem hiszem, hogy fontos lenne GYAK-os emberek visszaigazolása. (Egyébként szerintem is a kérdező írta ezt.)

A Harry Pottert pedig azért ajánlottam, mert nagyon könnyű azonosulni a főszereplővel, jól megszerkesztett történet, ötletes, és vannak benne kifejezetten szép megfogalmazások is. Valamint egy mai 13 évesnek talán emészthetőbb, mint a 19. és a 20. század irodalma. Első komolyabb olvasmánynak szerintem nagyszerű. Kezdetnek egy kis ízelítő: "Ne szánd a holtakat, Harry. Az élőket sajnáld, s legfőképpen azokat, akik szeretet nélkül élnek." Biztos láttál már egy-két HP filmet, de a könyv egészen más, különösen az utolsó rész. 18-as voltam.

Egyetértek az előzővel. Pont ez az a korosztály, amelyiknek falnia kellene a könyveket, tudatosan művelnie magát. Mi anno még ezt tettük.

Szerintem körberöhögtük volna azt, aki a mai fb-s életbölcsességek szintjén okoskodik.

HP ügyben is totálisan egyetértek. SZerintem simán sorolható szépirodalmi művek közé, eszméletlen jó a nyelvezete, a dramaturgiája. Nálam egyébként Dosztojevszkij mellett ül mind a hét kötet (plusz Bogard Bard meséi) a könyvespolcomon. Nem véletlenül.

34/n

Nem sírok rajta. Mi a véleményem? Gonosz leszek, de ez van, ezt el kell fogadni.

Nekem is meghalt édesanyám, 29 éves volt 3 évig volt kórházban előtte. Ezen sírok, hiszen ő tudta, hogy meg fog halni és tudta hogy 2 kicsi gyermeket hagy magára. Húgom csak 8 hónapos volt, mikor bekerült a kórházba. Mit érezhetett akkor anyu? Onnantól kezdve szinte nem is láttuk. Apám annyira szerette, hogy az alkoholba fojtotta a bánatát, egyszerűen csak így bírta elviselni a szörnyű kínt. Azóta (20 éve) nincs senkije.

Egyik barátomnak is 10 évesen halt meg az anyukája, neki vastagbél rákja volt, egy évig az a 10 éves kisfiú gondozta az anyját, cserélte zsákot az oldalán. Tudna mesélni.

És ez most nem versengés, hogy kinek a rosszabb. Te nem értheted meg, hogy milyen elveszíteni egy nap alatt mindent, összedől az egész világ körülötted és 8 évesen fel kell nőni, főzni, mosni, takarítani, vigyázni a kis testvérre, miközben olyan lelki sérült leszel, hogy többé semmi nem hozhatja helyre.

Ahogy írtad is, mindenkinek van egy története, minden történeten lehetne sírni. Mindenkinek a saját története a legsúlyosabb, hisz azt élte át. Az olyan lelkileg ép emberek, akik családban nőttek fel, el sem tudják képzelni, milyen az mikor nincs senkid.

Ha olvastátok eredetiben a Harry Potter-t, az úgy is elég durva. Legalábbis én addig angolul főleg amerikai regényeket olvastam, a többségnek Headway színvonala volt, a Harry Potter meg olyan gyönyörű, hogy összepisilem magam.

És igen, szerintem a magyar Potter könyvek iszonyat jól vannak fordítva.

nézd, én nem tudom eldönteni, hogy valóban egy 13 éves kislány írta-e vagy sem. Az én anyukám nem halt meg, de volt rákos, alkoholista, elütötte az autó, leütötték, megverték, kidobták a patak partra és még a többit le sem írom, mert még névtelenül is szégyellem, amiket tett és hogy a családját cserben hagyta. Most tolószékben van, én is besegítek a gondozásába, szerencsére nem bénult le, csak nagyon gyenge, és egyedül nem nagyon mászkál, ezért van tolószékben, a bal kezét sem tudja nagyon mozgatni. Én is tudom, hogy el fog menni, annak ellenére, hogy borzasztó dühös vagyok rá, rettegek attól, hogy egyszer el kell őt engednem. De olyat nem tudnék leírni, hogy tengernyi könny hullt le arcomon. Szerintem ez vagy nem igaz, vagy a kislány már nem 13 volt, mikor ezt leírta, hanem több, és csak visszaemlékezett. A nagymamámat vesztettem el sajnos, én is vágyom rá, hogy bárcsak többet mondtam volna neki, hogy szeretem, vagy hogy ne lettem volna annyira türelmetlen vele, de így fogalmazni: csak a kezdet van és a vég... hát nekem ez tényleg giccses.

Én még csak meg sem könnyeztem, pedig a Marley meg én című filmen a férjemmel ketten sírtunk, vagy ha egy idős nénit látok az utcán kéregetni, aki az életét végigdolgozta, mégis arra szorul, hogy mások jóindulatára hagyatkozzon, akkor is megkönnyezem, de ebben semmi megható nem volt sajnos. Elnézést, ha valakit megbántottam emiatt, de ez a véleményem.

Utolsó:Sajnálom.

A Marley meg én filmen konkrétan zokogtunk a férjemmel, én nem tudtam végignézni (most, ahogy írok róla, szintén könnyezem), a férjem hősiesen megnézte az utolsó 10 percet is, hallottam, ahogy szipog és orrot fúj, pedig nem az a sírós fajta, 45 éves. Agyonpuszilgattuk aznap este a kutyáinkat (na jó, minden este):D

34N

28-as vagyok :)

az én férjem dettó :)

én bírtam egy darabig, aztán már vissza sem fogtam, a férjem is csak szipogott, és mi is a kutyát dögönyöztük utána :D

De én még a hü.lye terminátoron is elsírom magam, mikor alámerül a forró lávába :D