Ha megtehetnéd, hogy veszel egy lakást a gyerekednek, kötnéd ezt valamilyen feltételhez? Ha igen, mi lenne az?

megvenném

haszonélvezet rajta

de amíg el nem végzi az egyetemet/lesz munkája addig nem költözhet oda - mert nem tudná fenntartani !!!

addig kiadom és a pénzt neki teszem el egy számlára

de addig még van vagy 15 évem :-)))

nagyon fiatalon, alig 18 évesen kaptam lakást. még az érettségim sem volt meg, de nem is kötötték semmilyen feltételhez. a választásba beleszólhattam, ésszerű keretek közt. az ok csupán annyi, hogy akkor volt épp annyi pénzünk, amit a nagyszüleim szerettek volna befektetni, lévén, h eladták a nagy házukat, és kisebbe költöztek.

persze nem ehettem olyan forrón a kását, akkor költözhettem be, mikor már volt álladó jövedelmem, és fent tudtam tartani. a párommal pont akkor ismerkedtünk meg, nagy élmény volt saját lakásban kezdeni a közös életet. :)

hálás vagyok a családomnak ezért a hatalmas ajándékért, úgy élek és viselkedek hogy ez látsszon is.

gyerekkoromtól úgy neveltek, hogy becsüljem meg amit kapok, és ne herdáljam el.

Nem vennék a gyereknek lakást. Ha meghalok, úgyis örökli. Az adózás szempontjából előnyösebb ha az ő nevén van és haszonélvezeti jogot teszek rá. Ennyire egyszerű. Nem kell, hogy jogilag rendelkezhessen egy ekkora vagyon felett ennyi idősen. De persze természetesen bármikor beköltözhetne.

Szerintem nincs értelme feltételhez kötni. Ha valaki nem akar továbbtanulni, akkor ha ígérsz neki egy házat, és végig bukdácsolja az egyetemet csak a lakás miatt, annak sincs értelme.

Szóval ha lenne pénzem, vennék egy ingatlant a gyerek nevére, haszonélvezeti joggal, ahova bármikor beköltözhet. Ha még egyetemre jár én fizetném a költségeket, ha már dolgozik, akkor ő fizetné a költségeket. Ha nem tudja fizetni és nem is dolgozik, akkor kitenném a lakásból, és kiadnám másnak.

Kedves Kérdező!

Én szeretnék eljutni addig, hogy a gyereknek lakást tudjak adni fiatalkorára. Nálunk úgy néz ki a családi példa, hogy mamám nagyon sokat segített anyuéknak, anyagilag is. A szülők (mindkét oldal)besegítettek az indulásban nálunk. Még van hitelünk, de belátható időn belül kifizetjük. Utána párom is és én is úgy gondoljuk, hogy lakásra fogunk gyűjteni a gyereknek.

A kérdéseden én is szoktam gondolkodni. És igen, mindenképpen feltételekhez kötném. Nem azért, mert a nyakára akarok járni, vagy negyven évesen is a fejéhez vágni, hogy nekünk köszönheti. (mi sem kapjuk meg ezeket).

Egyszerűen csak nem akarunk mindent feltétel nélkül a feneke alá tenni. Dolgozzon meg érte. Ez alatt érthetjük pl. egy jó szakma, diploma megszerzését, egy normális munkahelyre való bejutást, hogy fenn is tudja tartani...stb. Persze támogatni fogjuk, hogy tanuljon, a többi rajta múlik. Remélem összejön.

"A feltételek alatt azt értem pl, hogy elvégezze az egyetemet vagy legyen szakmája, jogosítványa, nyelvvizsgája, munkája vagy hasonló."

Nyilván igen. Ha nem tanulna, nem dolgozna, nem ülhetne be a tutiba, az biztos.

A fiamnak van félretéve nem kevés pénz főként nagyszülők által. Édesapám megmondta, hogy akkor kapja meg, ha megszerezte a technikusiját, és akkor is arra költheti, hogy az önálló munkájában el tudjon indulni. Szerszámok, helyiség stb.

Ezt én teljesen normálisnak gondolom. Semmi nincs ingyen.

én nem terhelném haszonélvezettel. most akkor neki vettem, vagy nem??? ha már rajta van a haszonélvezeti jogom, annyi erővel lehetne az én nevemen is, és lakna az én lakásomban, nem az "övében" ami felett ugyanúgy én rendelkezem. pont mint mátyás király meg a székely ember lánya. sose folynék bele ilyen szinten az életébe, hogy én kezeljem bizalmatlansággal a majdani házasságát, hogy nehogy válásnál rosszul járjon, nem és nem. az ő élete, ő döntései, nem óvhatom meg mindentől.

szóval, ha nem tehetem, nem adok; ha megtehetem, adok, de igaziból neki adom, a látszatmegoldások nem szimpatikusak.