Amit az élet nem adott meg azt én "béna" módon nem tudom megteremteni magamnak!?

Gyerek koromban elterveztem, hogy járni fogok valami edzésre, nyelvizsgázok, leteszem a jogsit még érettségi elött. Tanulmányi versenyekre járok. Egyetemre megyek, BME-t vettem célba. És mi lett belőle semmi és miért? Mert a szüleimnek nem volt pénze, ideje?, akarata engem edzésekre járatni, iskoláztatni, csak kenyér kenyérrel volt otthon, zöldségeket és gyümölcsöket alig ettem (persze chips, csoki mindig volt). Ezért elhíztam a semmi mozgás és egészségtelen kaják miatt. A szüleim kapcsolata csak rá tett egy lapáttal a helyzetemre, a mindennapos veszekedés, vacsora nem volt sose, mert ügye veszekedni fontos, ezért késő este lefekvés elött ettem, amikor már ki mertem menni a tesóimmal közös szobából. Mondtam a szüleimnek, hogy az iskolával olcsóbban tudnám lerakni a jogsit és egyébként is ismerősökkel vagyok, de nem mert nincs pénz, idő, menj anyádhoz, menj apádhoz stb. A nyelvvizsga meg fel sem merült bennem, mert egyrész meg lett mondva nekem majd akkor lesz yelvvizsgám, ha kifizetem, persze a külön órákat is. Mire végzős lettem olyan szinten megromlott a kapcsolat a szüleim között, hogy elviselhetetlen volt otthon lenni, kaja persze sose volt, csak kenyér, ha főtt ételt akartam enni akkor nekem kellett csinálni vmi tésztát meg zacskós szószt ilyenkor persze jöttek a tesók, hogy juhéé kaja. Egyetemre ugyan jártam, de közel sem arra amire szerettem volna. Egyrészt otthon és Fsz- szakra, másrészt otthon kellett maradnom. Én viszont a BME-re akartam járni ami ügye Pesten van távol az otthontól. Szép is lett volna.

Viszont ma ott tartok, hogy végre pesten dolgozok, így ha elkezdek tanulni és nem kevés pénzt és időt áldozok az ügyre akkor lehet még jogsim, nyelvvizsgám, és elkezdhetek végre a BME-re járni, talán 28 éves koromra meg is lesz a diplomám. Ami azért durva, mert lassan házasodni meg gyereket szülni kellene, a karrierem meg igazából el sincs indítva. És akkor arról nem is beszélek, hogy se autóm, se házam se semmim. A tesóim, szüleim felém se néznek, fel se hívnak egyszer se. Komolyan mondom, ha most meghalnék észre sem venné senki se, senkinek se hiányoznék. Tényleg ezt adta az élet? Az évfolyam társam meg már a második diplomájára készül és pont olyan életet vitt végig, amit én anno megálmodtam magamnak. Jah és a hab a tortán, a pasim egy idióta akire a legkisebb dologban sem számíthatok, tehát jövőt nem tervezek vele, mert nem lehet, besértődik ,ha nincs szex és akkor nem számít, hogy bankba kell menni vagy van fontosabb dolog amiben jó lenne ha egyáltalán közös nevezőre tudnánk jutni, hát nem, addig nincs megegyezés amíg nincs szex. Annyi az össz ambíciója, hogy minél több pornót tudjon nézni.

És hogy miért vagyok még mindig vele? Mert ebben a k_rva világban csak ő van nekem, hát kösz világ, hogy egy ilyen hulladékot szántál nekem.

23N