Mit csináljak apámmal? Hogy értessem meg vele, hogy én nem akarok olyan életet élni, mint ő?

16L vagyok. Megpróbálom röviden (és érthetően érthetően) megfogalmazni, amennyire tőlem telik.

Na a családomról: anyukám születésem után 2 hónappal meghalt. Apám nevelt félig meddig és az ő nővére. Van egy bátyám, ő most 21 éves, 18 éves korában elköltözött, mert nem bírta apám elvárásait. Apám katona volt és ez megmaradt benne. Nem úgy nézi az életet, mint egy esélyt arra, hogy az ember felépítsen valamit, tartozzon valahová, szeressen és szeressék. Neki minden egy harc, a világ a harctér, és le kell győzni mindenkit aki az útjába áll az embernek. Erősnek kell lenni, és túl kell élni. Kiskorom óta erre nevel. Meg is látszik rajtam, mert a világnézetem 70%-a ugyanez, de az a 30 igyekszik minél távolabb kerülni ettől a világtól. Szeretnék normális életet. Semmi bajom amúgy apámmal, szeretem, tisztelem, sosem ártanék neki, nem akarom végleg elhagyni vagy ilyesmi, csak szeretném, ha megérteni, hogy szeretnék egy kicsit másabb, "emberibb" életet. Nemrég megismertem a suliban egy srácot, elhívott randizni, amiről nem szóltam apámnak, mert tudtam, hogy úgyis nemet mondana és még a szobámba is bazárt volna talán. Elmentem a sráccal, erre mire hazaértem apám nagy idegesen várt a nappaliban, hogy mégis hol voltam. És amikor azzal a szúrós tekintetével a szemembe néz, nem tudok neki hazudni. Elmondtam neki, elkezdett a fiú után nyomozni, majd közölte velem, hogy a srác nem hozzám való és ha továbbra is találkozgatok vele kiszed a suliból. Ez a második gimim, tavaly máshol voltam. Általánosban is 4 helyen megfordultam.

Na még gyorsan annyi, hogy apámnak van egy "bandája". Van köztük volt katona, van aki még most is katona, meg van még egy két fura alak. Heti 3-4x elmennek valahová, általában sosem tudom merre, de mivel piaszaggal jönnek haza, így sejtem, hogy kocsmáznak. Elég van életet él apám, sokszor keveredik verekedésbe, és hiába kérem, hogy kerülje a bajt, nem teszi, mert az egészet élvezi.

Ha meg a bátyám évente párszor elnéz hozzánk, akkor is vitatkoznak. Apám azzal jön, hogy a bátyám nem volt képes harcolni magáért, nem tudta megállni a helyét. Nagyon szigorúan fogta a bátyámat, nem is csodálom, hogy lelépett. De én nem akarok lelépni 2 év múlva. Nem ezt a "megoldást" akarom választani. Meg akarom győzni apámat, hogy engedjen kicsit élni. Nem cigizek, nem iszom, nem drogozok, nem hazudok, nem lógok suliból és nem járok sehová(mert nem nagyon enged. Ha mehetek is valahová akkor csak vele meg a haverjaival. De nekem meg nincs kedvem koszos kocsmákba ülni órákat velük.).

Na meg ha valaki piszkálni kezd a suliba (ami hála istennek nem sűrűn van, mert igyekszem mindenkivel kijönni) apám nem azt mondja, hogy szóljak a tanárnak, hanem hogy verjem meg. mert hogy ő azért tanított engem, hogy az ilyen embereket elintézzem. Tudok verekedni a jóvoltából, de nem szeretek.

Hogyan győzhetném meg? Hogyan lehetnék rá hatással?

Egyszer felhoztam neki, hogy anyu biztos nem ilyen életet akarna nekünk, erre kaptam egy pofont és bezárt a szobámba aznapra.

Bocsánat, hogy hosszúra sikeredett.

Köszönöm előre!