Mit mondjak a szüleimnek? Hogy beszéljek velük, ha eljöttem otthonról egy szó nélkül?

Aztán ha párod kidob, akkor cseszheted. Egy pasi miatt nem hagyhatod el a családod, de megtetted, majd rájössz, hogy nem volt jó ötlet.

Tudod, felnőttektől tiszteletet, még ha egyetértést nem is, de minimális tiszteletet csak velük egyenrangú embernek adnak meg, akitől ezt viszont meg is kapják. Gyermekük vagy, ezért ilyen horderejű döntések esetén is elsősorban gyereknek néznek. Egyetlen dolog, amivel ellensúlyozni tudod, a felnőtt viselkedés. Nem az a fontos, hogy őket meggyőzd, hanem hogy (és itt a fontos részlet) méltósággal és önbizalommal éld az életed. A szökés az szökés. Nincs benne felelősségvállalás, sem minimális tisztelet tőled a szüleid irányába. Igen, nem ment volna zökkenőmentesen, igen, veszekedés is lehetett volna belőle (már ha belemész, ez nem törvényszerű). Veszekedéshez két ember kell. Ha te higgadt maradsz, nem engedélyt kérsz, hanem elmondod, mit fogsz tenni, hogy tudjanak róla, majd megteszed, akkor ennyi. Ha ők kiabálnak, de te nyugodt maradsz, akkor ez nem veszekedés. Egyoldalú marad, és idővel abbamarad. Az pedig, hogy "addig akartam cselekedni, amíg elég bátornak éreztem magam hozzá" azt támasztja bennem alá, hogy te félsz ettől a változástól. Ha pedig félsz, annak oka van. Én nem vizsgálom a kapcsolatod ezzel a férfival, semmi közöm hozzá, és igazán semmit sem meséltél róla. De mit gondolsz, ő mennyire tekint nőnek egy ilyen lépés után? Mennyire nőies költözési mód az, hogy lelépek villámgyorsan, amíg még a szüleim nem érnek haza, mert félek szembenézni velük és elmondani, hogy téged választalak. Ez milyen érzéseket ébreszt egy férfiban? Szerintem kislány vagy, annak is tekint. Könnyű elvarázsolni és könnyű irányítani. Eleged volt, hogy mindent ezerszer átgondolsz és mérlegelsz? Az rossz hír, mert a felnőttek élete erről szól, és te épp most döntöttél úgy, hogy ezt választod. A felnőtt létet, külön háztartást, külön életet, szülői támogatás nélkül. Ezért kénytelen vagy, ha nem akarod, akkor is, ezerszer végiggondolni, mit is tettél, mert ha nem is akarod, az élet megtanít majd arra, hogy a döntéseinknek és cselekedeinknek súlya és következményei vannak. Ideig-óráig ez működhet, ott élsz, félsz, meglapulsz, de eljön a nap, amikor a szüleid elé kell állnod majd, és vállalnod kell a tetteid következményeit. Ha máskor nem, az esküvőd napján ezzel a férfival. SZerintem gondold át ki vagy, milyen ember vagy most és milyen nő akarsz lenni a jövőben, és ennek megfelelően hozz döntéseket, bármi is legyen az! N30

Na te aztán nagylány vagy! Legalább a rendörségen jelentsd be, hogy önszántadbol elköltöztél a szüleidtöl.