Vagdosom magam, holnap iskolai vizsgálat lesz, mi van ha észreveszik és a szüleim megtudják?
Jó, leírom, de nem kérek utána lenézést, kioktatást. Valakinek elküldtem privátban, szóval bemásolom ide is.
Tudom, hogy csak további probléma, de már sajnos elkezdtem, és nehéz megállnom, vagy nem is tudom megállni, hogy ne vagdossam magam. Bánom, mikor az első vágást csináltam. Főképp itthoni problémák, gyerekkor, anyámat 7-8 évesen én rángattam fel a földről miután begyógyszerezte magát, én hánytattam, közben hallgattam, hogy meg akar halni, többször ment ki kötéllel az erdőbe, úgy hogy apám rohant utána, hogy ne csináljon hülyeséget. Apám sokszor megverte, nem enyhe szinten, monokli, arc-orrcsont törés, dobhártya beszakadás, volt hogy anyámmal menekültem, apám késsel jött utánunk, és anyám barátnőjénél voltunk egy hétig. Anyámnak egyre több pasija lett, apám kiment külföldre, minden nap egyedül voltam, hiába voltam kitűnő tanuló, vagy hiába nyertem sportversenyeket senki sem törődött vele. Másfél éve elváltak, és valamilyen szempontból jobb is így, de a gyerekkoromat bánom. Kisebb probléma a kinézetem, ne szeretek semmit magamban. Nem a túlsúlyosságra gondolok, azzal nincs baj. Ha megyek valahova direkt olyan helyeken megyek, ahol a legkevesebb ember van, vagy egy szemüveget veszek fel, hogy ne lássanak. Iskolában ez nehezen kivitelezhető, így szünetekben csak a teremben ülök, vagy a wc-ben.
Annyit még hozzátennék, hogy gyermekkoromban, ha valami történt otthon, és apámnak bűntudata volt lerendezett pénzzel, és még most is ezt teszi. Ha beszélni próbálok velem jön azzal, hogy ne fárasszam már.
válasza:Úristen szegénykém! Tényleg borzalmas dolgokat éltél át. Ha nem akarod, hogy észrevegyék a vágásokat, akkor vegyél csuklószorítót, vagy kösd be vmivel, és azt mondod megsérültél. De utána fenétlenül keress fel egy pszichológust, vagy a háziorvosodat, aki elküld pszichológushoz. Bár szerintem ez már olyan probléma, hogy inkább pszichiáterhez küldene. ne hanyagold el a problémádat, mert csak rosszabb lesz. Igazából a legjobb az lenne, ha a suliban a vizsgálaton nem titkolnád el a vágásaidat, mert az iskolaorvos biztosan tud segíteni, ill. tudja hová küldjön.
Jobbulást kívánok!
válasza: válasza:71%: igen, olyan Csernus módon lehetne szembesíteni, csakhogy ő tanult vagy 10 évig azért, hogy ne csak romboljon, ha meghallgatod az előadásait, erről is beszél, úgyhogy nem kéne pszichológust játszani. Rombolni, vagyis belerúgni a másikba, mint ahogy te csinálod könnyű, csak utána ebből fel is kell építeni valamit, nem otthagyni még rosszabb állapotban, mint volt. Úgyhogy ne gyere ezzel a szembesítő szöveggel, egyszerűen olyan nyomorult vagy, hogy jól esik neked egy lelkileg beteg tinilányt bántani.
Kérdező: http://www.youtube.com/watch?v=7wkdEQqnvbw
Ez a videó a stresszkezelésről szól, szerintem nagyon jó módszereket mutat be és még jófej is az előadó:)
válasza: válasza: válasza:Kérdező, tiszta szívből sajnállak, megkönnyeztelek.
Ne csinálj több butaságot!
Neked szakember kell, jó szakember! Nem tudom, ezek az iskolai vizsgálatok hogy vannak. De szerintem most ez egy jó alkalom, hogy segítséget kérj és kapj.Persze nem az iskola orvostól, de ők majd elirányítanak, hogy merre tovább. Tehát azt tanácsolom, menj be a vizsgálatra, nem tudom, hogy zajlik, de ha nem egyesével hívnak be titeket, te jelezd, hogy négyszemközt szeretnél lenni a dokival. Ehhez jogod van És aztán őszintén, mint ahogy itt is leírtad a történeted, mondj el neki mindent. Segíteni fognak, hidd el!
válasza: válasza:Olvasom itt, az egyik adós hozzáaszólót, hogy nem rendeződne neki a hitele ha vagdosná magát.
Na ja. Devizahiteles vagyok, jól átb**sztak a palánkon. Minimum a kezemet kéne lemetszenem, hogy fél másodpercre nyugalmat találjak.
De tudjátok mit? Mi felnőttek is ugyanúgy levezetjük a feszültséget, csak nekünk szélesebb az eszköztárunk, mint egy kislánynak.
Miszlikbe szaggatjuk a banki papírokat, ordibálunk az ügyintézővel, vagy fennhangon szidjuk a tisztelt miniszterelnök urat, netán felmegyünk Pestre tüntetni. Feszültséglevezetésnek igen jó. A gyengébbek a családtagjaikon vezetik le a feszültséget, vagy elmennek piálni, elszívnak 1-2 cigit (bár a felesleges pénzkidobás csak növeli a problémáikat, mégsem néz erre senki olyan megvetően, mint a leányzó önvagdosására, ami szintén nem megoldás).
Elmondom, én is ilyen voltam kamaszként. Igaz, felnőtt fejjel, amikor az ember az életbenmaradásért küzd, átértékelődnek az akkori problémák, és veszít a súlyából, hogy Anyu rám se bagózott, vagy hogy a tesóim terrorizáltak. Felnőtt fejjel jól lekevernék nekik egyet és csá, annak meg kifejezetten örülnék, ha Anyám hozzám se szólna. De akkor mások voltak az érzelmi szükségleteim.
A kérdezőnek nincs másra szüksége, csak arra, mint nekem anno: odafigyelésre, kedves szóra, szeretetre.
Kedves kérdező! Én megjártam anno a pszichológust, és elmondom, hogy segített. Nem maga az orvos, hanem a környezet. A sok depressziós, még nálam is elesettebb egyén a folyosókon, a bennfekvős osztályon. Amikor ezeket láttam leesett, hogy én nem akarok ide tartozni, ennél többet érek, többre vihetem!
Sok gyógyszer, és kórház után egyszercsak volt egy pillanat, amikor eldöntöttem, hogy nem ezt az utat választom.
Ha vagdosom magam se fognak jobban törődni velem, fel kell nőnöm, és ha velük nem, hát egyedül megcsinálom a boldogságom. Onnantól kezdve célom volt. Azt vártam, hogy betöltsem a 18-at és lelépjek otthonról. De hogy minden simán menjen, tudatosan készültem rá. (akkoriban 16 éves kortól lehetett diákmunkára menni, most nemtom hogyan van, de én már 13-tól dolgoztam suli mellett).
Gyűjtögettem a kis pénzecskémet. Igaz, amikor 18 lettem, nem volt elég, hiszen költöttem közben, de elmentem dolgozni. Végül 20 évesen költöztem el, elegendő pénz birtokában, hogy ne kelljen félnem.
Onnantól kezdve, hogy eldöntöttem kamaszként, hogy felnövök és majd én megcsinálom az életem, minden jobb lett. A lehúzó társaság helyett azokat kerestem, akik boldogabbak, kiegyensúlyozottabbak nálam. Velük éreztem jól magam. Láttam, hogy mit akarok elérni. Dolgoztam suli mellett, ez lekötötte az energiámat. (de mehetsz táncolni, kosarazni, színjátszókörbe, akármi) Világosan láttam a célom, és mentem afelé. Jó tanuló akartam lenni, hogy könnyebb legyen kitörni, jó állást találni.
Felteheted az életed a nyelvtanulásra is, tapasztalatból mondom, ha tudsz 2-3 jó nyelvet magas szinten, akkor az se baj, ha csak érettségid van. Biztos is hogy lesz egy jó állásod.
Egy dolgot jegyezz meg, bár tudom hogy fáj: ha földhöz vered magad, a szüleid akkor sem fognak megváltozni! Fel kell nőnöd, és magad kell megteremtened a boldogságod!
válasza:50-esnél a legjobb pszichológus sem tudná jobban elmondani. És ő nem könyvből tanulta, hanem az élet tanította meg rá!
Hallgass rá!
De felnőtt vezető nélkül ne maradj!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!