Antimotiváló szülők?

Engem ilyen kis tápos gyereknek neveltek, hogy mindent megkaptam. Ugyanakkor meg állandóan baxogatott apám, hogy anyám miért vesz meg nekem dolgokat (hát nem kell nagy fényűzést elképzelni, de kicsit jobban éltünk, mint az átlag). Anyám keres csak a családban.

Akkor ott van még keresztanyám, aki nem házasodott, úgyhogy éppen pénze neki is van. Tőle is kaptam sok mindent, de ezért cserébe elvárásokat támaszt, teljesen olyan módon, mintha a szülöm lenne.

Kijárattak velem egy egyetemet a "fiam te CSAK tanulj" filozófiával. Ennek következtében lett egy diplomám 0 tapasztalattal és 0 talpraesettséggel.

Itt vagyok 24 évesen diplomával, több mint egy éve munkanélküli pályakezdőként

Most kaptam egy munkát, de csak 5 napos, ilyen call-centeres, szóval még az se biztos, hogy végigcsinálhatom, mármint hogy egyáltalán fognak e fizetni.

Keresztanyám felhív, és ilyen közömbösen konstatálta, hogy lett ez a munka. SOSEM dolgoztam még sehol. Otthon minden semmirekellőnek elmondtak, a jövőmet apám börtönbe vizionálja kisgyerek korom óta. Rákeni arra, hogy azért lettem ilyen, mert 11 éves korom óta számítógépezem. A saját felelősségét rám hárítja meg ahova éppen tudja.

Egész életemben azt kaptam, hogy semmire se vagyok jó, és semmi se lesz belőlem

Tudom, hogy ciki, hogy 24 évesen BME-s diplomával csicskamunkát is alig találok, de nekem még ez is eredmény!

Reggel még örültem, hogy lett ez a munka, de mostmár igy nem nagyon.

A szüleim mindig gondoskodnak arról, hogy érezzem az alsóbbrendűségemet és a értéktelenségemet.