Milyen szülők azok, akik a halálba kergetik a gyermeküket?

Második válaszolóval értek egyet, 20 évesen már el lehet kezdeni egy szülőktől független életet, önállóan, saját egzisztenciával és saját szabályokkal.

Értelmetlenül vetett véget az életének és butaságot csinált.

S mondom mindezt úgy, hogy egyébként sajnálom őt és szomorú hogy ez történt.

Szegény fiú rossz döntést hozott. Az is lehet, hogy idővel a szülei megbékéltek volna velük. Ha meg mégsem, akkor is élhették volna nélkülük az életüket. A barátja pedig nem hibás, és sajnálom, hogy így kell tovább élnie

Ha már így történt, remélem, hogy a szülei előbb-utóbb rájönnek, hogy nem kellett volna így reagálniuk, és ez jó lecke lesz számukra.

Hú, ez nagyon durva! :S

Nekem is olyanok voltak a szüleim - azért a múlt idő, mert Anyu már nem él - hogy eléggé előítéletesek. Én is rettegtem attól, hogy mit szólnának ahhoz, hogy több személyiségem van és nem mertem elmondani, csak a pszichiáterem és köztem volt téma, évekig titkoltam, persze látták otthon, meg a környezetemben, hogy valami nagyon nem stimmel, de csak piszkáltak. Már majdnem felőrölt az, hogy egyedül kellett cipelnem ezt a tudatot. Nemrég elmondtam Apunak és szerencsére megértette, de ott tartottam már, hogy ha nem fog megérteni és kitagad, eltaszít, akkor végezni fogok magammal. Sajnálom a srácot, hogy nem értették meg és végül öngyilkosságba menekült!

Én nem tudnám a gyerekemet kitagadni, ellökni, semmilyen esetben.

21/f

Szerintem a barát is hibás.

Indoklás: az ilyesmit nem azért nem vállalják fel, mert bátortalanok, gyengék, nem állnak ki a jó ügyért, hanem egyszerűen azért, mert túl sok a hülye ahhoz, hogy megtehessék. Ezért nem kellett volna erőltetni az egész dolgot. Továbbá látnia kellett volna, pont neki, mivel két évig voltak együtt, hogy instabil.