A nem egészséges gyermeküket (értelmi, testi) a szülők jobban szeretik, vagy csak másképp?

Nekünk a második gyerek a problémás. Még nem lehet megállapítani, hogy értelmi fogyatékos-e vagy csak nagyon le van maradva (vagyis behozható-e), de rengeteget kell vele foglalkozni. Dolgozni is csak részmunkaidőben tudok, mivel olyan gyakori a foglalkozás vele. Ezt nyílvánvalóan megérzi a tesója, és úgy fogja fel, mintha a kicsit jobban szeretnénk, hiszen látszólag neki több figyelem jut. Ezért minden lehetséges módon igyekszik felhívni magára a figyelmet, akár úgy is, hogy rosszalkodik.

Amit nem ért meg, hogy vele is színvonalasan törődünk, csak a mennyiség más.

Hogy jobban szeretjük-e egyiket vagy másikat? A betegség azt hiszem nem ok erre, nekünk nem. Sőt változó, mikor melyiket érzem közelebb a szívemhez, de a lényeg, imádom mindkettőt.