Anyukák! Ti mit szólnátok ha a 13-14 éves lányotok azt mondaná nektek, hogy terhes?

Leszögezem, nem vagyok anyuka, de lehet, hogy nem beszélek hülyeséget, kérlek olvasd végig.

Ha azt mondja, hogy terhes... Én nem mondanék semmit. Én meghallgatnám!

Mert azt senki másnak nem fogja elmondani Őszintén, amit ő valóban gondol a dologról, csakis az anyjának. És ezt a lehetőséget nem szabad elpuskázni!

Ez félelemmel is tölt el, mert ez nagy felelősség. Amitől igazán félnék, hogy olyat mondok neki, amitől előítéletesnek látszom, és elriasztom.

Ha kérdezné, hogy mit tegyen, akkor NEM mondok olyat, hogy ÉN mit tennék. Nem kezdenék el kifele idegeskedni, mert az tudom, hogy azzal a lányomat húznám fel, és már egy ilyen szituációba eljutni sem volt könnyű neki, hogy elmondja.

Nagyon nyugodt, megfontolt hangnemben, többször átgondolva, lassan, érthetően beszélve, a lehető legtárgyilagosabb módon felsorolnám az összes eshetőséget, ami az eszembe. És mindegyikről megkérdeznem a véleményét, a körülményekre rákérdezve figyelve minden mozzanatára.

- megtartjátok közösen, mert ez összehoz benneteket és együtt éltek majd

- hogy érintené ez a gyerek apját?

- miként tudnál te megbarátkozni ezzel a lehetőséggel?

- megtartod magadnak támogatással, a két családot összehozzuk.

- hogyan érintene ez téged és az apát, az apa családját?

- megtartod magadnak és mi segítünk, amiben csak tudunk.

- hogyan érintene ez téged?

- mit gondolsz, mi tudnánk sokat segíteni ebben?

- van egy olyan lehetőség, hogy megszakítás.

- kaptál ebben a témában felvilágosítást?

- mit hallottál már erről?

- szeretnél beszélni erről diszkréten egy hozzá értő orvossal?

- lát-e egyéb eshetőséget?

Amikor kifogyok a lehetőségekből, akkor összefoglalnám, amit eddig mondott, hogy lássa, figyelek rá és vele vagyok minden pillanatban.

********************************

Nem tudom figyelmen kívül hagyni, hogy ez csak egy hipotézis.

Ezért a lányomnak valamilyen formában szexuális felvilágosítást nyújtanék. Igenis tőlem tudja meg, hogy mi az a gyönyörű dolog az életben, amit 3/4 betűvel írunk le: szex. Legyek Én a jó példa. Legyek én, akivel mindent megbeszélhet. (Persze nem kell az összes baklövéseinket őszintén bevallani, de az sem gond, ha megemlítjük, hogy néha mi is hibáztunk. Így leszállunk a magas lóról, és egyenlő partnerként tud minket kezelni.)

Aki nem tudja, hogyan világosítsa fel a lányát, annak ajánlom - ha tud angolul - a SEX+ csatornát YouTubeon. ( youtube.com/lacigreen )

Egyes videókat akár közösen is megnéznék vele, ha nincs másik módja, hogy megmutassam neki (mert nincs éppen olyan könyv, makett, stb). Beszélnék róla bármilyen formában, hogy lássa, megbízhat bennem. Senkivel nem osztanám meg ezeket a beszélgetéseket, még az élettársammal sem. Mert ez a bizalom nekem fontosabb és ezt a élettársam is megérti.

********************************

A kérdés második felében én a lányommal beszélgetnék el, és felvilágosítanám. Ha meg valóban fenn áll a veszélye, hogy valaki erőszakosan akar valamit a lányomtól, megbeszélném vele, hogy erről beszélek az apjával, és megkérném az apját, hogy beszéljen erélyesen a fiúcskával, de a lányunkat hagyja rám.

(feltéve, hogy nem egyedül nevelem a gyereket)

********************************

Megjegyzés a sok "ha megerőszakolták jelentse fel" gondolkodású embernek:

Ha valakit megerőszakolnak, az neki nem jó. Ugye?

Ha valami nem jó, arról nem szeretünk beszélni. Ugye?

Sok esetben azért nem mennek bíróságra / rendőrségre a megerőszakoltak, hogy ne kelljen átélni ugyan azt az esetet újra. Igen ÁTÉLNI. Amikor pontról-pontra el kell mesélni egy ilyen traumát, az 90%ban ugyan az, mintha valaki újra megtennél. És bár Te nem akarod megerőszakolni - óóó nem!, de követeled, hogy mondja el. És ez ugyan az.

********************************

Aki meg a szüzességgel nincs tisztában (kommentezők egy jelentős része) had tegyek egy szívességet: youtu.be/P-hUbI8my0Q /Sosem szégyen tanulni!/