Első találkozás a párom gyerekeivel? Nálatok ez hogy volt?

Nem a rosszindulat vezérli a válaszadókat. Viszont szerintem, nem jó kezdés az, hogy: Sziasztok! Apukátok barátnője vagyok, és karácsonyra lesz egy kis testvéretek!

Miért nem sikerült eddig találkozni a gyerekekkel?

"Anyukájuknak is nemrég lett új párja,sok lett volna egyszerre."

Bocs, de ezt miből gondoljátok???

Az enyémek alig kisebbek, nálunk fel sem merült hogy ebből gond lenne. Az eleje volt nehéz, hogy anya és apa nem szeretik egymást, válunk, szétköltözés, de amikor ez már lezárult, akkor teljesen természetes volt, hogy lesznek párjaink.

Ha kaptál rajzot, akkor elég elfogadóak lehetnek a gyerekek és nekem úgy tűnik, hogy egy kicsit a felnőttek parázzák túl. Nálunk és a környezetemben azt tapasztaltam, hogy ahol a gyerekekre mind a két szülő figyelt, nem estek áldozatul a kettőjük játszmájának (zsarolás a gyerektartással, zsarolás a láthatással), a bemutatott párok normálisok voltak (átlag ember és nem alkoholista aki verte őket meg az anyjukat), ott semmi de semmi probléma nem akadt az elfogadással.

Fölösleges előre betojni, az a rajz is jelzésértékű, tehát nem kell arra számítanod, hogy majd lek..áznak meg ilyesmi. Csináljatok egy közös szabadtéri gyerekprogramot (én írtam az állatkertet vagy hasonlót, pl. menjetek el a vadasparkba), aztán majd ráérsz akkor izgulni ha balhé lesz. De nekem nem úgy tűnik, inkább annak, hogy túlparázzátok az egészet.

Csináljatok közös programot, ha lehet, egyre sűrűbben. Fagyizás, kültéri program, bármi, ami a gyerekeket érdekli.

Ne az első találkozásnál mondjátok el, hogy babát vársz. Ha esetleg rákérdeznek (előfordulhat), mondjátok el, de 1-2 hetet azért várjatok még, jobban mondva 4-5 találkozást várnék a hírrel.

Nálunk vicces volt a bemutatás. 15 éves volt akkor a lánya. Amíg nem gondolta komolyan a kapcsolatot, addig nem akart bemutatni.

Egyszer kocsival mentünk valahová, mondta, hogy felvesszük a lányát is. Mire meglepődhettem volna, félrehúzódtunk, beugrott mellém a lány és mentünk tovább. A lány rám köszönt, majd ránézett az apjára: "Ő ki?"

"Egy barátnőm..barátom..ööö...izé" Szóval rém jól kezelte a helyzetet a férjem :))

A lánya megvonta a vállát, bemutatkozott, ennyi. Később csináltunk közös programokat, kölcsönösen szimpatizáltunk egymással, nem volt gond. Ma már 20 éves, a mai napig röhögünk azon, hogy milyen béna volt a bemutatás.

Egyébként annak ellenére szimpatikusnak talált, hogy az anyja előtte hónapokig ócsárolt, voltam minden, csak királylány nem. (Anyuka kissé kattant, a válásuk után ismerkedtünk meg, egyfajta "ha az enyém nem lehet, másé se legyen" hiszti volt - illetve van máig, csak messze kerülöm)

10 éve elváltak tehát mikor a gyerekei 1 és 3 évesek voltak. Ezalatt gondolom számtalan nője volt már...hogy nem sikerült mégsem eddig még bemutatni neked a gyerekeit??

Mitől félsz? Nem te vagy első barátnője nem is értem mi a gond ezzel?

És ha nagy pocakkal mutat be ugyan mit változtat ez az egész rajta. Nem mindegy?

Majd megismered őket aztán vagy elfogadnak vagy nm. Amugy nem erősen sántít hogy ha egy hónapja beszélt nekik rólad majd rögvest rajzolnak neked....apa sosem látott 26. nőjének...

El vagy tévelyedve valahol sztem...nekem továbbra is sántit ez az egész sztori. Együtt éltek? mert ha nem az is lehet hogy egyébként van valakije akihez fixen hazajár.

Szia!

Szerintem is előbb meg kellett volna már ejteni a találkozót, de ha már így alakult, egy közös ebéd jó ötlet lehet, vagy akár délután egy süti, fagyi, ilyesmi. A következőt pedig már nálatok. Fontos, hogy a következő találkozót hagyjátok rá a gyerekekre, hogy mikor akarnak veled találkozni, nehogy úgy érezzék, hogy túlságosan nyomulni akarnál stb. Meg persze a párod finoman kérdezze majd ki őket, hogy mit gondolnak erről az egészről, rólad. Ha tényleg értelmes, kedves gyerekek mint ahogy leírtad, nem lesz gond és nagyon fognak örülni a kistesónak.:)