Tényleg normális az, hogy 20 év felett még a szülök pénzelik a gyerekeiket?

#4-k vagyok!

Egyébként azzal, hogy 17 éves nővéremnek, nem kellett foglalkoznia az anyagiakkal, hogy most eltudjon menni a barátnőivel egy étterembe, és kapott pénzt mindig a középsuliban arra, hogy a sulibüfében egyen, (nem kényes az ízlése, szinte mindent megeszik, 1 hónapig volt menzás, utána váltott) volt ideje tanulni... Ő volt a 15.-k akit felvettek a városunk legjobb középiskolájába ahova én is járni akarok, benne volt az első 5 tanulóba, akit felvettek tagozatos angolra, ő a legjobb a csoportban, még az előtt, mielőtt főiskolára akar menni leakarja tenni a felsőfokút, hogy Angol-t tanítson, utána mire lesz egy kis pénze a családunk könyvelője lesz.

Szerintem ez oda-vissza fog menni, hogy ők segítik a gyerekeiket, a gyerekeik meg őket. Felnőtt korunkba már megmondták, hogy nem fölöslegesen taníttatnak minket magán tanárokkal, mert nekünk akarják adni a céget felnőtt korunkra.

Meg nálunk azért közre játszik az, hogy a mi szüleink nagyon szegények voltak, nem volt semmijük, és nem akarják, hogy nekünk kelljen átélnünk azt, hogy nekünk kelljen megteremteni az ételre való pénzt...

Tehát igen, a mi esetünk 100%, hogy oda-vissza kölcsönös lesz ez az ellátás. :D

Én 15 éves korom óta minden nyáron dolgoztam (címerezés), szépen gyűjtögettem a pénzem éveken keresztül, ha bármi ünnep volt, és kaptam pénzt, ment a bankba. Mondjuk mindig hagytam valamennyit, ami fedezte az egyéb kiadásaimat. DE! anyutól, aputól, vagy mamáméktól is kaptam néha valami "zsebpénzt", ha úgy adódott, 1000-2000Ft-ot. Ha nem volt pénzem, és volt valami program, vagy cipőre, kabátra, akármire. Egyetem alatt nem dolgoztam, mindenki azt mondta, hogy első a tanulás. Havi 25-30.000 ft körül kaptam, bérletre, kajára, ruhára, egyébre, szóval szerencsés helyzetben voltam. Jelenleg Amerikában élek, és a 8 év alatt megtakarított pénzemet áldoztam rá :)

Szóval nálunk dolgoztam is, és támogattak is :)

23/N

Van,akiből nem a szándék hiányzik,hogy dolgozzon,sokkal inkább a lehetőség.Édesanyám évek óta munkát keres,három gyerekkel(két óvodás korú)és épp ezen ürüggyel mindenhonnan elhajtják.Igaz,lehet takarítani mehetne,de oda meg nem megy...Diplomás nő,nyelvvizsgákkal,mégsem talál munkát.Tény,keleten nem is könnyű,mamám is hónapokig keresgélt,míg takarítani felvették végre.Ezt csak azért hozom fel,mert kb 17 éves voltam,amikor a már dolgozó,pénzkereső osztálytársaim látva nekem is minden vágyam lett,hogy dolgozhassak és legalább ami,,hobbi"-autózás,repülés,stb-a rá valót megteremthessem magamnak,ha a komplett ellátásom"nem is.Én is elmentem a városunkban(tudtommal)egyetlenként működő,diákokat közvetítő bandához ahol megtudtam,hogy neten kell regisztrálni,bejelölni,milyen munkakörökben dolgoznék szívesen,stb stb.Így is lett,egy-két meló kivételével a mezőgazdasági munkától a gyári melóig mindent bejelöltem,csak összejönne valami.Mondták,ha van hely,szólnak...Semmi visszajelzést nem kaptam.Bő fél év után újra elmentem,vacilláltak,hogy hát nincs hely,meg protekció kell,stb.Végül nem lett munkám.

21 éves vagyok,19 évesen érettségi után elmentem az álomszakmám tanulni.Már másodéves vagyok benne,idén végzek,s idén a gyakorlatot már külső helyen töltöm,ahol fizetnek VÉGRE.Várom életem első fizetését...Két hónapja,mert a kedves főnököm variál,ilyen szerződés már van,de amolyan még nincs,állítólag a felét jó,ha kifizeti annak,amennyit kellene és így tovább.Ráadásul ahol nyári gyak-on voltam,imádtam dolgozni de azért nem fizettek,kötelező volt,oda nem mehetek viszont vissza mert mondta a főnök,hogy ők nem tudnak fizetni.Eljöttem ide,itt rosszul érzem magam,a légkör sem jó,a főnök a legkevésbé,napi 8 órát állok,dolgozok és két hónap után még mindig nem kaptam egy forintot sem.Várok csak,de ha még mindig nem lesz fizetés,keresek egy újabbat...

Ezzel csak azt szerettem volna mondani,hogy nem mindig a kényelem vagy a lustaság áll a fiatalok pénzkeresésének útjába.Bennem végig megvolt a szándék,a fenti említett diákmunkát adó cégnél legalább ötször kopogtattam középiskolás éveim során,hiába.Most meg itt van,a városban egy helyen alkalmaznak a szakmámban tanulókat,de ettől is kész vagyok,a legcsodálatosabb szakmát elhiszem,hogy képesek megutáltatni a hozzáállásukkal és az állandó b*szogatással.A végén lehet,mégis irány a főváros,ott legalább több a lehetőség.

21 L

Nekünk az egyetemen kötelező volt szakmai gyakorlatot végezni, én is dolgoztam, diákmunkáztam is, szociális munkát is végeztem, de teljesen természetesnek tartom, hogy aki megteheti az eltartja a gyerekét. Mi nem vagyunk valami gazdagok, de engem is pénzeltek a szüleim az egyetem végéig, és az a diákmunkás pénz meg tudod mire volt elég? Na hát abból nem mentem nyaralni! Mindig mindent a szüleim álltak. Aztán véget ért az egyetem, elkezdtem dolgozni, és azóta nem támogatnak anyagilag, értelem szerűen.

De én, mint leendő szülő, ha megtehetném, biztosan nem várnám el a gyerektől hogy menjen az építkezésre.. Például keresek egy millió forintot, a gyerek meg az épületek tetején mászkálna 50ezerért? Meg sem engedném neki. El lehet menni szőlőszüretre, én is voltam, de az megint nem a pénzről szólt. Csakúgy a szakmai gyakorlatok. Azok az önéletrajzhoz kellenek, ha nem fizetnek semmit, akkor is megy az ember, mert kell. Szóval szerintem ahhoz hogy milyen ember lesz valaki, semmi köze ahhoz, hogy a szülei mennyi pénzt nyomnak a zsebébe.

Arról nem is beszélve, hogy a pénzemet a szeretteimre költöm. Ha a gyerekem nem fogadná el a pénzem, mert "vérciki" lenne, hogy 18 éves már és a szülei adnak neki pénzt, nem is tudom mit csinálnék a pénzzel. Ki az a szülő, aki nyugodt lélekkel megy el a Bahamákra, míg a gyereke autót mos, vagy szórólapozik, vagy a Hootersben felszolgál? Szóval nekem teljesen evidens, hogy minden pénz amit megkeresek, azzal a családomnak okozok kikapcsolódást, örömet.

Még egy gondolat, zárásképpen. Az a nettó 350-400 forint amit óránként megkeres a gyerek, nem ér annyit, mintha azt az időt tanulással, vagy akár csak gondolkodással töltötte volna. Tanulni pedig csak nyugodt és kiegyensúlyozott állapotban lehet, amihez szükséges a kikapcsolódás (buli, nyaralás, sör).

Bizonyos szintig normális, de nem szabad túlzásba esni. Én pl 2O évesen kezdtem dolgozni, egyetem mellett, pedig ingyenesen voltam, nem kellett fizessek semmit, otthon laktam, szóval nem kerültem olyan sokba. Aztán, mikor úgy éreztem, hogy sok nekem, vizsgaidőszak előtt felmondtam. Akkor pár hónapig nem dolgoztam, majd utána ismét, aztán államvizsga előtt megint felmondtam. Ezekben az időkben támogattak a szüleim, igaz, nem voltak nagy elvárásaim, de néha még bulizni is elmentem, kaptap 1-2 ruhát is. Amint tudtam újra munkába álltam és dolgoztam végig mesteri mellett és azóta is. Nem érzem úgy, hogy ingyenélő voltam azokban a hónapokban, amikor nem dolgoztam.

De

Vannak barátnőim, akik sose dolgoztak egyetem mellett, fizetniük kellett az egyetemet és mégis mindig fizettek nekik mindent a szüleik. Akkoriban kicsit irigyeltem őket, de mára már nem. Én már a szakmámban dolgozok, saját lábra álltam, férjhezmentem, saját háztartást vezetek, megállom a helyem. És, sajnos azt látom, hogy ezek a barátnőim nem, lassan 26 fele közelgünk és van, aki még egy napot nem dolgozott életében(jó, segített otthon a ház körül, meg a kertben, de az nem ugyanaz)

Szóval szerintem inkább emiatt fontos dolgozni a huszas éveink elején, hogy megtanuljuk beosztani a pénzt, felelősséget vállalni, meg egyáltalán azt, hogy mit jelent dolgozni valakinek(pl nem pofázhatok vissza, ahogy akarok, mert az a munkámba kerülhet, nem késhetek, megbízható kell legyek stb.) Akik ezt nem tanulták meg akkor, azoknak mostmár nagyon nehéz, mert 26 évesen már többet várnak el egy embertől a munkahelyén is, mint 2O évesen.

Nappali tagozaton tanuló gyereknek az a dolga,hogy tanuljon.Hétvégén pedig pihenjen.

Persze vannak kényszer helyzetek,de ahol a szülők nem szorulnak rá,hogy a gyerek egyetem mellett dolgozzon,nem értem mi a gond ezzel.

És ha egy hónapban elmegy egyszer kicsit kikapcsolódni nem hinném,hogy a szülőknek ez gondot kellene okozzon.

Szerintem a gyerekvállalás nem abból áll,hogy 18 éves koráig felvesszük utána a támogatásokat,utána meg mehet amerre lát.

Egy normális szülő azért vállal gyereket,hogy elindítsa az életben a gyereket.

Nyilván nem a bukdácsoló,bulizó gyerekekre értem.

De amíg nem végez a sulival és nem talál munkát,szerintem kötelessége a szülőnek támogatni,segíteni a gyereket.

A példád amúgy nagyon extrém.

Ugyanis nagyon kevesen tudnak kipengetni 100ezret csak úgy nyaralásra.

Valószínűleg a fiú szülei tehetősek.

Ezt azért szerintem nem szabad összehasonlítani olyasmivel,amik alap dolgok.Ruházkodás pl és hasonlók.