Normális dolog az, hogy egy 22 életévében lévő fiú semmit nem segít otthon?

Nekem két ekkora fiam van, és természetes, hogy több minden az ö dolguk itthon. (Azin kivül, hogy a saját szobájukat takarítjákm a ruhákat kimossák, meg a lakás többi részében is elpakplnak maguk után.)

Ha a fiad nem hajlandó semmit megcsinálni otthon, akkor nincs kaja neki, nincs zsebpénz, vagy egyéb kedvezmény. HA egy hónapig kibirjátok, akkor addigra rájön, hogy ez így nem megy.

MEg ha végzett, akkor mindenképpen küldjétek el otthonról éppen a saját érdekében.

Ugyan ilyen a bátyám! Semmit de tényleg semmit nem csinál itthon. Kitanulta a 2. szakmáját,sulival végzett. Dolgozni nem volt hajlandó menni. Nemrég kb. 3 hete nevelőapám lebetegedett és nagy nehezen anyám rá tudta beszélni bátyámat hogy menjen helyette dolgozni. Pénzt nem ad le itthon,ha megkérjük hogy vegyen valamit itthonra akkor Ő van felháborodva. Fekszik,internetezik,eszik,alszik vagy éppen csavarog.. ez hétvégén van mikor nem dolgozik. Ha dolgozik haza jön eszik,internetezik elmegy csavarogni ha haza ért megint eszik és alszik. Anyám is kérte már hogy segítsen itthon,én is kértem már de mintha a falnak beszélnénk. Most pedig még nehezebb lesz a helyzet mert anyáék (anya,öcsém,nevelőapám) költöznek el nevelőapám házába. Én maradok itthon és bátyám. Nem tudok mit tanácsolni :/ Am bátyám szintén 22 éves. Beszélj vele hogy ez így nem oké és vagy besegít a házimunkába vagy pakoljon és menjen amerre lát.

/Hibáért bocsi telefonról vagyok./

"nem ezt a tunya, semmirevaló életformát látta tőlünk"

Bele kellett volna nevelni az ellenkezőjét.Az a baj,nem most kellene "kapkodni"Nyílván való,hogy egy 22 éves gyereket már nem nagyon lehet megnevelni.El kell érni,hogy megértse a dolgokat.Nem akarok példálózni magammal,vagy mással,de a nevelést korán kell kezdeni.Az az én meglátásom,hogy nem sok esély van már arra hogy átneveld a gyerkőcöt.Sajnos hiányzik az "atyai" nevelés az életéből.Nehezíti az is,hogy neki ez megfelel,hogy nem szólnak a "laza" életvitele miatt,tehát megszokta már.Nehéz lesz kizökkenteni ebből a dologból,de szorítok nektek.

Amíg így is megvan mindene és azt csinál, amit akar, nem fog változni. A szemrehányások elől pedig még többet jár el vagy zárkózik be, mert irritálja vagy unja.

Mint szülő, nem vagyok különösebben híve a nagy büntetéseknek, de itt már más nem segít...

Ne kapjon meg mindent, vegye észre azt is, hogy vége a késői kamaszkornak, bármilyen kényelmes is erre hivatkozni ! Írtak itt előttem különböző "büntetésformát", de Neked kell legjobban tudnod, hogy mire szisszenne fel leginkább a fiad. Persze legelőször az apjával kellene beszélned, hogy ne Te legyél megint a gonosz mostoha, de sürgősen!

Nem hiszem, hogy ez a "fel is úzt, le is út" lenne a jó megoldás, de ha nem megy másként...

Aki ilyen gyermekes módon makacskodik, és nem veszi észre hogy ebben a krízises világban nen repül senki szájába a sültgalamb, annak olyan büntetés kell, amit megérez: Nincs itthon ez sem, az sem, ha étal kell, vegyen magának, vagy "szolgálja meg", a szobájában nincs se TV se számítógép, ha nem keres semmit és nem segít otthon sem, ne várja el, hogy Ti mindent megadjatok neki. Ha nem lesz pénze, majd a "haverok" sem látják olyan szívesen, és a "csajok" sem...

Ha nem járul hozzá semmivel a család jólétéhez és összhangjához, nincs más megoldás, mint kegyetlenül ráébreszteni az élet valóságára, még akkor is, ha ez Neked jobban fog fájni, mint neki...

Ugyanebben szenvedünk mi is és

EZ

NEM

NORMÁLIS!!!!

Mellesleg nem így neveltük, neki is mindig el kellett kapnia a munka végét, de aztán jöttek a haverok és ellenünk fordult. Kirakni nem tudjuk, csak élősködik rajtunk. Nekem 18 éves koromtól van munkaviszonyom, a főiskola munka és család mellett meg, így még a suli sem kifogás ezeknek. Egyszerűen lusták, mint egy disznó. Viszont én már nem takarítom a szobáját, ne tudd meg milyen mocsok van benn. Mosni sem mosok rá.