Tényleg normális az, hogy 20 év felett még a szülök pénzelik a gyerekeiket?

Szerintem sem normális.

A fiunk 22, a lányunk 19,mindkettő egyetemista.

Fizetünk minden nem luxus kiadást,iskolaidőben kollégiumot,kaját,stb,de ha bulizni,nyaralni akarnak,akkor van diákmunka,megdolgoznak érte.

Közös családi nyaralást mi fizettük,de mindkettő ment barátokkal,azt ők keresték meg az utolsó forintig.

teszünk félre mindkettejüknek nagyon rég,1-1 kisebb lakás ára meg is van,ők nem tudják,majd ha végeztek a sulival,és elhelyezkedtek,és oda jutnak,megkapják,ne legyen hitelük.

De amig fenn sem tudnák tartani,addig elkamatozik szépen,elvannak a kollégiumban is.

Nem igazán normális. Én programozó vagyok egy debreceni cégnél.

19/F

Eszembe jutott, amikor 8 éves koromban volt egy kis locsoló pénzem, és venni akartam magamnak egy játékot. Vittem a kis bocis pénztárcámat, ott tipegtem apukám mellett, fogtam és elvettem, majd oda mentünk a kasszához, én meg próbáltam kiszámolni mennyit is kéne még adnom. Apukám meg oda akarta adni a nőnek a játék árát, én meg ott mondtam neki, hogy apa nem, én fogom kifizetni, megbeszéltük! Majd azt mondta, amíg tanulok, és azért harcolsz, hogy a jövőbeli családodnak megteremtsd azokat az életkörülményeket (környezet védelmi mérnök akarok lenni, amihez még főiskola is kell) addig én állom neked a cekket (egy újabb szó, amit nem tudom, hogy kell írni... :))

Most 14 éves vagyok, és eddig van esélyem, hogy felvegyenek a város legjobb közép iskolájába, és apukám tényleg állja a szavát, nem mondom, hogy mindent megvesz nekem, de az anyagi gondterhességtől felment. Mindig azt mondja, hogy csak tanuljak, nekem ennél több dolgom nincsen.

Ez egy eléggé jó üzlet, nem mintha ha nekem kéne megteremtenem a költőpénzemet, akkor nem tanulnák... Akkor is a tanulás nekem fontos...

21 éves vagyok, jelenleg munkát keresek. Kapok zsebpénzt amit beosztok egy hónapra cigire (a dohányzás káros az egészségre!), telefont feltölteni, esetleg ha boltban járok és a megbeszéltek mellet mást is veszek pl. csoki, üdítő. Ha kell pl. új ruha, cipő arra is adnak.

Ha sikerül állást találnom, nagy részét úgyis beadom a családi kasszába.

A tehetőseknek meg mindegy, hogy minimálbérnek megfelelő összegeken minden értelmetlen, menő, legújabb cuccokat vesznek.

Nem normális. 20 év felett VÉRCIKI, ha nincs saját bevétele. Már 18 évesen sem a szülőtől kell várni a zsebpénzt, főleg a mai világban, amikor a 18 évesek nagy önérzettel jelentik ki, hogy ők milyen felnőttek, és nekik ugyan a szülő ne magyarázzon és ne szabályozzon semmit - akkor viszont tessenek is saját lábra állni pénzügyileg is.

Én 16 éves korom óta keresek pénzt, mindig volt bevételem. Most 33 évesen rendelkezem saját autóval, saját nyaralóval, és a szüleimet rendszeresen támogatom idős korukra.

Szóval én mindig gúnyosan mosolygok azokon a nagyszájú fiatalokon, akik a szüleikre panaszkodnak, de a zsebpénzt csöndben elfogadják... Ultra gáz....

"Elsö, ès semmilyen rossz èrzèst vagy lelkiismeretfurdalást nem keltett benned az, hogy miközben mások simán eldolgozatnak akár a suli mellet is, te semmit nem vag hajlandó megteremteni magadnak? Nem hiszem el,egy egy átlag 20 èvesben annyi önállósodàsi igèny nincs, hogy legalább a hétvègi sörrevalót ne anyutól kèrjèk."

1-es vagyok. Nem gondolom, hogy lelkiismeret furdalást kellene éreznem. A szüleim úgy döntöttek, hogy taníttatnak, meg is tehették, én pedig tettem a dolgomat. A szüleim is úgy gondolták, hogy nekem akkor a tanulás volt a feladatom, nem az, hogy dolgozzak. Egy komoly egyetemre jártam, amit kitűnő eredménnyel elvégeztem, megtanultam 3 idegen nyelvet. A diáktársaim nagy része szintén a tanulással foglalkozott. Nem igazán söröztem hétvégenként, ráadásul abban az időben (kb. 20 éve) nem volt tandíj, nem voltak megfizethetetlen igényeim. Természetesen mi is buliztunk néha, de ezek fillérekből kijöttek, simán elég volt az ösztöndíjam rá. Nekem még mobilom sem volt egyetemista koromban, nem jártam el drága bulikba, drága nyaralásokra, tehát itt szó nincs arról, hogy én a lábamat lógattam és a szüleim pénzén söröztem, meg drogoztam. Nem volt még gazdasági válság és egy átlag fizetésből élő család megtehette, hogy taníttassa a gyerekét. Ha tehetem én is úgy fogom csinálni, ahogy a szüleim annak idején és egyáltalán nem értek azzal egyet, hogy csak abból lehet ember, aki minél hamarabb elkezd dolgozni.