Mi tegyek? Hogy viseljem el?

Nem, az apád nem mintaember. Esetleg kifelé annak mutatja magát, de van valami nagy-nagy problémája amit a veled való viselkedés jelez.

Lehet jó ember, lehet okos, kedves, akármi, de az ahogy valaki a gyerekével bánik, az alapvető személyiségjegyeket mutat meg. Ez esetben valamiféle zavart, mert az erőszakossága csak veled, akisebbel szemben mutatkozik meg. Talán félreértelmezett nevelési kényszer, rejtett kisebbrendűség, valami gond a munkahelyén vagy csak egyszerűen ostobán fejezi ki magát veled szemben. Az apák sem tökéletesek, ahogyan az anyák sem, csak van aki felismeri, elismeri ha hibázik vagy nem tudja mit tegyen, van aki dühöngéssel, erőszakossággal próbálja igazolni magát.

Talán beszélned kellene anyukáddal erről, hogy neked ez mennyire rossz és szeretnéd ha segítene megváltoztatni. Nem feltétlenül apádat, hiszen azt nem hiszem, hogy lehetne, hanem a helyzetet. Talán anyukád segíthetne, hogy elkerüljétek a hasonló konfliktusokat, rávehetné apádat például, hogy ne nyúljon hozzád, hiszen már elég nagy vagy hozzá. Talán megbeszélhetnétek, hogy a fegyelmezésnek, neheztelésnek legyen más módja, ez lehet akár zsebpénz megvonás, szobafogság, internet elvonás, számítógépezés időleges leállítása, akármi, ami nem konkrét fizikai bántalmazás. Nem azt mondom, hogy neked ez nem lesz rossz, vagy rosszabb, de valahogy más útra kellene terelni a fizikai rendreutasítást - mert úgy látom, apád így fejezi ki ha nem ért veled valamiben egyet, vagy dühös lett rád.

Márpedig ez velejárója az együttélésnek, a gyerekek önállósodásának, hogy egyre több a probléma, az összezördülés, mikor a szülő még nevelni akar, de a gyerek már saját maga akar dönteni.

Azt ne várd, hogy nem fog beleszólni ezentúl is az életedbe, hiszen azért teszi mert fontos vagy neki. Számtalan fiatal panaszkodik azért, mert teljes közöny veszi körül - az sokkal rosszabb.

A 18 éves kor már a felnőtt kor határa, meg kell kezdeni neki és (és anyukádnak is) hogy ennek megfelelően kezeljenek. Ebbe még beletartozhat a szülői féltés, a nevelési szándék, még a fegyelmezés is, de már semmiképpen nem tartozik bele a fizikai erőszak, akármennyire is jogosnak gondolja azt esetleg egy szülő.

Ezen csak beszélgetéssel lehet túljutni, ebben kellene anyukád segítsége, hogy apád ne érezze újabb oknak a ráncigálásra, hanem azt érezze, nem a szülőségét, nem az apai jogait, fennhatóságát kérdőjelezed meg, hanem csak azt a módot, ahogyan egy majdnem felnőtt emberrel szemben ezt kifejezi. Hiszen lehet másképpen is.