Nektek ez hogy esne? Nem szeretnék igazságtalan lenni, mégis zavar a dolog.
26 éves vagyok, férjem is, van egy 9 hónapos babánk. Tanultunk, mindketten a szakmánkban dolgozunk, jók a kilátásaink van egy kis megtakarított pénzünk is. Teljes nulláról kezdtük el mindketten, albérletben lakunk, amit szép lassan bebútoroztunk, hogy azok legalább már sajátok legyenek, spórolunk szépen lassan saját lakásra, de ez egyelőre elérhetetlennek látszik, nem tudunk annyit félretenni. Ő is szegény sorból jön, minket pedig anyukám egyedül nevelt hármunkat szintén nem túl jó körülmények között, így mindig is tudtam, hogy teljesen egyedül kell majd megoldanunk az életet minden segítség nélkül.
Azonban menet közben fordult a helyzet. Anyukám újraházasodott egy nagyon tehetős férfivel. A legkisebb húgom még otthon él, azóta őt elárasztják mindennel, mindent megkap amit csak akar, nyaralni viszik külföldre barátostul stb. A nagyobbik húgom szintén albérletben lakik és dolgozik suli mellett rengeteget. Anyámék olyan burzsuj módon élnek, hogy már szemet szúr, és engem meg a másik tesómat eszébe sem jut kicsit segíteni, sőt, ha kölcsön ad pár ezer ft-ot, egy hét múlva veri az asztalt, hogy miért nem adtuk már vissza, mindent azonnal követel, és amikor nemtetszésemet fejezem ki, akkor kiakad, hogy itt a tisztességről van szó. Rengeteg ilyen dolog történt már, ami nagyon rosszul esett.
Lényeg a lényeg: most jelentették be, hogy vettek egy lakást, hogy befektessék a pénzüket. Már kezdtem volna örülni, hogy esetleg mégcsak nem is azért, hogy nekünk, hanem hogy mondjuk lakhatunk ott, amíg spórolunk, hogy hamarabb meglegyen a saját lakásra a pénz, ne albérletre menjen, de nem, eszükbe sem jutott, hanem még pármilláért luxusra csinálják teljes berendezéssel és külföldieknek kiadják, hogy fialjon a pénz. De a húgomra ugyanúgy nem gondoltak, aki ugyanúgy albérletet fizet.
Én ezen most nagyon kibuktam...sosem vártam el, hogy a popsim alá dugjanak bármit, de azt gondoltam, ha egyszer ennyire megteheti, akkor egy minimális módon besegít az életünk elindításában. Azt elfelejti, hogy neki anno mennyit segítettek a szülei. Én nagyon örülök, hogy ennyi sanyarú év után ilyen jól él végre, és nem is várnék el több támogatást, és ezért nem tudom, hogy jogos-e a kiakadásom, de mégis fáj.
Amúgy apám kb. ugyanezt megcsinálta...a világvégén felhúzott egy 3 lakásnyi parasztházat nyaralónak, amit kb. sosem tudunk majd látogatni olyan messze van egy eldugott kis faluban, aminek az árából már mindkettőnknek vehetett volna egy kis garzont és még magának is marad egy kis nyaralóra. A férjem szülei meg a húgát támogatják mindenben, mert ő "helyben van".
Annyira elegem van abból, hogy mindenki ennyire "magunkra hagyott" minket, mert mi vagyunk azok, akik majd úgyis megoldják, mert keményen dolgoznak. Jogtalan a rossz érzetem?
Bocsánat, hogy hosszúra sikerült, köszönöm a válaszokat.
"tisztesség, erkölcs, segítőkészség és jószándék is"
Persze, és ez számodra csak a pénzben merül ki? Tudod vannak elvek is. Elvből nem lenne pofám odamenni és lakhatásért kuncsorogni anyámhoz egy számomra idegen férfi pénzéért. Csak azért érzel ebből a pénzből magadénak akármit is, mert az anyád lefekszik egy gazdag pasival? És ha odaköltözöl és következő héten szakítanak? Gondolom még ott is akarnál maradni, mert hát a fele anyádé. :D
"És igen, együtt lettek ennyire tehetősek"
"Anyukám újraházasodott egy nagyon tehetős férfivel."
Megggazdagodtam, anyám szólt, hogy kevés a pénze, beköltözhetett az egyik lakásomba ingyen.
Ez a normális felénk.
Persze mit lehet várni olyan emberektől, akik kidobják a kölyküket az utcára 18 évesen, mert már felnőttek.
"Persze mit lehet várni olyan emberektől, akik kidobják a kölyküket az utcára 18 évesen, mert már felnőttek."
Egyes emberek fel is fogják, amit olvasnak? Itt egy idegen pasitól várja a segítséget, akihez semmi köze nincs. Az anyja természetes, hogy támogassa, ha tudja, de a pasi nélkül ugyan olyan csóró lenne. Attól meg, hogy nála lakhatott, nehogy már közösen megszerzett pénz legyen..
Ami veled történik, nekem is rosszul esne, de próbáltál már az anyukád szemszögéből gondolkodni?
Talán azért ennyire ”spúr” felétek, mert emlékszik még az ínséges időkre és arra gondol, hogy mi lesz, ha a férje esetleg már nem lesz vele?
Ha nektek odaadná használni a lakást, akkor lehet, hogy a másik húgodnak, és majd, ha kirepül, a legkisebbnek már nem tudnak ilyen lehetőséget biztosítani.
Azt mondod, 2 év kellene, hogy gyűjtsetek, és utána, ha nem akartok (tudtok) lépni, mert nem gyűlt össze elég pénz, mert valamelyiktek munka nélküli lesz, nem kaptok hitelt, becsúszik még 1-2 baba, akkor hogyan rakjanak ki titeket? Vagy a másik (vagy mindkét) húgodat, hiszen akkor nekik is járna lakás?
Miért nem édesapádat kéred számon, hiszen ő is megtehetné szerinted, hogy kicsi garzonokat vegyen a parasztháza helyett (bár itt is még kimaradna a legkisebb tesód)?
Esetleg a férjed kérheti a saját szüleit, hogy őt is ugyanúgy támogassák, mint az otthon élő hugicáját.
Azt a fonalat már elvesztettem, hogy anyukád egy ”nagyon tehetős” férfihoz ment hozzá, pedig menet közben azt írod, hogy együtt lettek jómódúak.
Akkor ezek szerint anyukád is beletett az induló vállalkozásba annyit, mint a férje lakásának az ára?
Vagy csak nem kért a lakhatásért pénzt az új férjétől, amikor ő odaköltözött az ő lakásába? Ez így eléggé aránytalan.
Lehet, hogy anyukád a jövőtökre is gondol és addig gyűjtöget, amíg mind a hármótoknak egyformán tud majd segíteni…
Lehet, hogy ő ilyeneken is gondolkodik.
Elég nehéz helyzet, viszont nem olvastam el végig az összes hozzászólást.
Azt írtad, hogy két év alatt összegyűlne a kezdőtőke a hitelhez, amin lakást vesztek.
Mennyivel jobb az, hogy neadjisten valamiért nem tudjátok fizetni az albérletet és keresnetek kell egy olcsóbbat, minthogy felveszitek a hitelt amit életetek végéig fizetni kell, és ha neadjisten nem tudjátok fizetni, elárvezerik a lakást? Mert bármikor előfordulhat a mai világban sajnos, hogy elveszítitek a munkahelyeteket stb. Nem akarom a falra festeni az ördögöt, félre ne érts, de én biztos jobban átgondolnám ezt a hitel dolgot.
Egyébként gondolom nagyobb városban laksz, én a fővárostól egy órára lakom, és egy szimpla panel 40+rezsi (két szoba, erkély, külön wc-fürdő, konyha, előszoba).
Nem tudhatod, hogy egyébként a férfi mennyit keres, ha nekem lenne egy plusz lakásom akkor én is kiadnám, ha tesóm szeretne beköltözni valamennyi bérleti díjat akkor is kérnék érte, hiszen az egy állandó plusz jövedelem, ami azért nem mindegy gondolom anyukádéknak sem, hogy havonta mondjuk van plusz 150ezre, mert azt mondtad luxuslakásról van szó, plusz a rezsijét se nekik kell fizetni.
Ettől függetlenül megpróbálhatnál vele normálisan leülni, elmondani, hogy mi a problémád. De én tuti nem vennék fel hitelt lakásra. Akkor inkább egész életemben költöznék albérletről albérletre ha arról van szó.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!