Utálom az apám és szerintem ő is engem. Mit tegyek?

Az előző házasságából van három gyereke, én vagyok a negyedik anyámtól, a második feleségétől. Kiskoromban közölte velem (hat-hét éves lehettem), hogy én csak anyámnak kellettem (mert ugye anyának én vagyok az egyedüli, apámnak meg a negyedik). Azóta utálom, sose hallgatok rá, utálok beszélgetni vele. Egyre többször issza részegre magát, akkor hajnalig ordít a zene, mellé énekel, nem lehet beszélni vele, mert "mi ne pofázzunk". A múltkor ismét részeg volt. Ugye szeretem a Scootert, és anyával épp koncertfelvételt néztünk, amikor bejött, közölte, hogy milyen szar zene, így meg úgy becsmérelte. Oké, hogy nem tetszik neki, de kit érdekel a véleménye? Elkezdett dúlva-fúlva "jó" zenét keresni a neten, hogy majd ő megmutatja, mi a jó. Persze itt ismét elkezdődött a randalírozás későig. Kaptam egy kiskutyát, pontosabban muszáj volt a patkányok miatt tacskó, és közölte, hogy nem lehet az a neve, amit én akarok. Mondtam, hogy márpedig az lesz, ha tetszik, ha nem. Erre elkezd velem ordítani, hogy ameddig én az ő házában lakok, addig az lesz a kutya neve, amit ő akar. Kész röhej, ilyenért már fitogtatja, hogy ki az úr. Mindig ezzel az "én házam" dumával jön, holott ezerszer elmondtam neki, hogyha már megcsinált, akkor kötelessége ellátni e nem felhánytorgatni, hogy az ő háza. Nem én akartam megszületni. Anya ezerszer közölte vele, hogy ha fontosak vagyunk neki, akkor ne igyon, de semmit sem ér, leszarja a családját. Hányszor volt olyan, hogy egyes dolgozatokat írtam, mert nem tudtam tanulni az éneklés meg hangos zene miatt. Hányszor volt olyan, hogy anyám máshoz küldött aludni. Nyugtatón éltem, felvagdostam a csuklóm, idegösszeomlást kaptam. Anyám mindig megígérte, hogy a következő ilyen esetnél elköltözünk, de azóta már nagyon sok ilyen eset történt, és semmi, itt vagyunk mindig. És mindig az a kifogás, hogy nem akarja itt hagyni, amit megteremtett és amiért dolgozott. Én szenvedek a legjobban, mert a saját apám semmibe vesz. Mamához se tudok költözni, mert ott nagybátyám iszik. A párom is a szüleivel lakik, majd csak két év múlva lesz albérlete esetleg, ha fenn tudja tartani. Nem bírom tovább, naponta sírok, utálok hazajárni. A pszichológus sem segít. Segítsetek!!!!!!!!