Mit tegyek, hogy megértse az érzéseim?

12-es vagyok, folytatom, csak szaraxik a gép :/

Na szóval, apáéknál is a többi gyerek kap mindent, nekem meg azt hajtogatják hogy nincs pénz vagy másra kell. Egyedül nagyszüleimre számíthatok, de már rossz érzés, hogy mindent ők adnak meg nekem, a család többi része meg szinte semmit.

Ami engem illet, én bezárkóztam előlük, úgysem értenek meg, akkor minek próbálkozzak. Próbálj meg beszélni vele, hogy a családi béke érdekében beszéljen szakemberrel, vagy beszélj te magad, ha a sulidban van pszichológus kérj tanácsot tőle.

Nem neked kell bocsánatot kérned, hanem az édesanyádnak tőled.

Egy autista testvér nagy teher, és különösen nagy teher az egészséges testvér számára. Jogosan vagy kiakadva, mert nem ürügy a beteg testvér arra, hogy téged elhanyagoljanak. Anyukád ezzel a buta beszólásával neked fájdalmat okozott, és még neked van emiatt bűntudatod. Hát ne legyen! Ő a ludas. Ha téged elhagyagol, az éppen olyan testvérféltékenyéséget és testvérgyűlöletet gerjeszt benned, mintha a testvéred egészséges volna. Mert te egészséges vagy és ezekaz érzések benned normális érzések.

Az volna a legjobb, ha anyukád és a család megkeresne egy pszichológust vagy pszichiátert, aki autista gyerekekkel is foglalkozik, mert az ilyen szakember tudja azt is, hogyan kell időnként tehermentesíteni a családot.

Egyébként egy autista gyerek legjobb helye intézetben lenne. Ezt abszolúte jóindulatból és tanácsként mondom.

Kedves!

Mindhárman tanuljátok egymást. Édesanyádnak most van először kamasz és autista gyermeke egyszerre és keresi hogyan kezelje a helyzeteket. Nyilván mindig arra reagál, ahonnan nagyobb nyomás érkezik. Te - mint mindannyian ebben az életkorban - keresed a válaszokat arra, hogy "Ki vagyok én? Szerethető vagyok-e? Mit érek? Fontos vagyok-e?...stb." A testvérkéd pedig a maga korlátaival együtt keresi az akarata érvényesítésének lehetőségeit. Próbálkozik és ami sikeres, azt megtanulja, mint bevált módszert.

Ebben a helyzetben mindhármatoknak nehéz a maga módján. A kistesó látszik kivételezettnek, de ő is érzi a feszültséget. Anya minél jobban feszül, ő annál erőszakosabban követeli majd a figyelmét, törődését.

Ebből a nehéz körből a kivezető út a nyugalom, békesség. Jó, de hogyan, mikor mindenki megsebesült a lelkében? Anya a féltő szeretet és az aggódás foglya, te a szeretetlenség érzésé, a tesó a feszültségé. (Az autisták legfontosabb "kezelési" módja: állandóság, biztonság, nyugalom, szelíd, határozott kordában tartás, kiegyensúlyozott légkör...stb.)

Nehéz megvalósítani, amit javaslok, de ha elfogadod, megér egy próbát:

Vonulj el magaddal egy picit és bocsáss meg az Anyukádnak, aki nem szeretetlen, hanem kétségbeesett. Hiányzik a másik fele (Apa), akivel naponta megbeszélhetné mit tegyen az élet nehéz helyzeteivel. Egyedül apa és anya. Ez nagyon nagy feladat. Ráadásul mindkettőtöket féltve szeret, csak nem tudja egyszerre kétfelé adni magát. Ez egy tanulási folyamat számára is.

Ha meg tudtad őt érteni valamennyire, keressetek Anyával egy kibeszélgetős alkalmat és először kérdezd meg, hogy mit érez, mi van a szívében. Mint barátnő, úgy hallgasd meg, mert nagy szüksége van rá, hogy elmondja mitől fél, mi nyomasztja. Ha el tudta mondani - és igazán odafigyeltél - meg fogod hallani, hogy mennyire szeret téged és mennyire szüksége van rá, hogy te is szeresd őt.

Megkérdezheted, hogy "Anya, mivel tudnálak én segíteni, hogy ne feszülj annyira?" Ne te találd ki, hallgasd meg mit mond. Szüksége van rá, hogy végiggondolja.

Aztán jössz te. Most te mondd el, hogy neked miért rossz ez a helyzet és te mit szeretnél Anyától. Ha te meghallgattad őt, ő is meg fog hallgatni téged. Sőt! Meg is fogja hallani! (Ez két dolog!)Hidd el - anyaként mondom - minden gyerekünk nagyon-nagyon fontos. Csak valahogy mindig a bajban lévőt pátyolgatjuk jobban. De a többire is szeretnénk figyelni.

Azzal tudsz segíteni mindhármótoknak, hogy szeretettel elmondod, ahogy te látod a dolgokat. Nem vádaskodva, nem támadva, nem megsértődötten, hanem higgadtan, biztosítva Anyát arról, hogy nem akarsz az ellensége lenni, veled nem kell harcoljon.

Szeretettel gondolok rátok. Bízom benne, hogy tudtok egy jót beszélgetni, aminek a vége lehet hogy egy kis sírás, de megbocsátás, egymás megértése és a kapscsolat megerősödése.

Plusz: tényleg kellene szaktanácsadó Anyának, aki segít abban, hogyan kell "kordában tartani" egy autista kisgyereket - szeretettel, békességgel, mégis határozottan. Ehhez érdemes egy családsegítő szolgálattal felvenni a kapcsolatot - ők majd tovább vezetnek benneteket.

Isten áldjon meg mindannyótokat!

Szeretettel:

Nagyi