Mit tegyek? Én is hibás vagyok, tudom, de nem lehet úgy élni, ha valakit már nem szeretek és megjátszani az érzéseim.

Hű, a 80 %-át mintha én írtam volna pár évvel ezelőtt. Nálunk válás lett a vége, mert nem bírtam tovább, hogy minden rám nehezedik, anyagilag is 100%-ban, a házimunka, a gyerekek, ráadásul a hisztijei miatt nem tudtam semmit tervezni, barátokat áthívni..... Eleinte a kicsit szinte észre sem vette, pedig amikor becsúszott, akkor ő mondta azt, hogy ha akar, akkor jöjjön. Aztán volt, hogy jött haza a munkából, lelkesen mutatta a nagyobbnak, hogy hozott egy csokit neki, boldogan totyogott oda a kicsi is, erre láttam a férjem arcán a döbbenetet, hogy ja tényleg... ez is itt van... Aztán végül egyikkel se foglalkozott.

Úgyhogy pár év nyűglődés után elváltunk, most normális a helyzet, rugalmas a láthatás, nem mondom hogy nincs vita soha semmin, de nincs marakodás meg üvöltözés a gyerekek feje felett, eddig minden problémát megoldottunk. Egyszerűen nem tudtam vele már együtt élni.

Biztos mondják majd, hogy próbáld meg így meg úgy, de én azt látom magam körül, hogy ha nem ismeri fel mindkét fél hogy baj van, így nem mehet tovább, nem tudnak közösen megegyezni a szükséges változtatásokban és ezért nem tesznek közösen valamit, akkor az a kapcsolat menthetetlen.

Én akkor hiába kértem pl. a házimunkában való részvételt, ha már dolgozom, én tartom el a családot, én foglalkozom a gyerekekkel (vagy legalább velük játszott volna amíg összedobom a lakást) legalább valahogy vegyen részt, ő úgy gondolta, hogy ez hiszti a részemről. Most már persze rájött hogy mennyi teher volt rajtam és bocsánatot is kért az akkori viselkedése miatt, egyszer farolt is volna visszafelé, csak én közben belekóstoltam a balhé nélküli nyugodt estékbe, abba, hogy találtam valakit aki tisztel és természetes neki az, amiért a volt férjemnek könyörögni kellett.

Első körben próbáljátok meg tisztázni a dolgokat, már csak a gyerekek miatt is.

Az én házasságomban is volt egy rettentő nagy krízis, egy borzasztó időszak, de sikerült megbeszélni a problémákat (ha nem sikerült volna megbeszéltük, hogy vége..). Nekem ott változott meg az életem, rájöttem, hogy a családom mindennél fontosabb. Lassan újra közeledtünk egymáshoz, es újra lett, mély erzelmekkelteli ölelés, közös programok, szeretet, szerelem. Pedig mi is nagyon mélyre kerültünk.

Szerintem egy eselyt meger meg ez!

Szia. Lehet, helyre lehetne ezt még hozni. Nálunk is voltak gondok, de aztán nem váltunk, hanem megpróbáltuk rendbe rakni. Én pld. munkahely váltás ügyben megértem a férjedet. Én sok évig dolgoztam egy cégnél jó fizetésért. Aztán megszületett a gyermekünk. A céget felszámolták. Azóta már 3-4 helyen dolgoztam, de mindenhol volt valami xar a palacsintában.. Nem tudtak kifizetni, nem akartak kifizetni... 8 óra helyett 9,5-öt akartak velem dolgoztatni (óvodás gyerek mellett), lényeg a lényeg, most megyek KÖZALKALMAZOTTNAK fele fizetésért, de mostmár tényleg nyugalmat és békét akarok ezen a fronton (is)..

A férjem nem közalkalmazott, mégis nevetséges a keresete, de mi úgy vagyunk vele, hogy amig én sokat kerestem, addig megszereztük azt ami kell (autó, lakás, megtakarítás) mostmár inkább nyugalomban szeretnénk nevelni a gyereket. Még ha ilyen áron is, kevesebb pénzből.

Ilyen helyzetben a legjobb elválni, ha anyagilag ezután be tudod vállalni, hogy egyedül élj a gyerekeiddel.

Félted a gyerekeket. De hidd el, az sem lesz jobb a gyerekeidnek, ha úgy nőnek majd fel, hogy csak azt látják, hogyan gyilkolják szét egymást a szüleik.

A leírtak alapján ti már túl vagytok egy határon, amin túl jobb külön menni, és nem erőlködni a kapcsolatért.

Hadd idézzek tőled: "Valóban szar alaknak tartom." "Falra mászom tőle." "Sokszor már ok nélkül is neki támadok."

Ilyen súlyú kijelentések után én nem is gondolkodnék együtt maradáson.

Mintha egy idegen emberről írnád, nyoma sincs a szeretet, vagy a tisztelet érzésének.

Nem hiszem, hogy érdemes így egymás mellett lehúzni egy életet.

Szia!

Nálunk ugyan ez volt a helyzet, és sajnos nem is tudtuk megbeszélni, mert mindig azt mondta, hogy minden rendben. Viszont ha az lett volna, akkor nem megy félre és lesz egy másik kapcsolata. Én is húztam a gyerekek miatt, sőt felelőtlen voltam és még egy bébi jött,( akit persze nem adnám oda semmiért és imádom), de most betelt a pohár, így válunk. Ha előbb lépek és nem azt várom, hogy majd megváltozik, akkor talán kicsit könnyebb volna a helyzetem. Ebből csak annyit akartam kihozni, hogy előbb-utóbb bekövetkezik, mert sajnos az ilyen emberek- egyre inkább ezt látom- nem tudnak megváltozni. Mindig mindenben más a hibás és ő tud csak mindent jól csinálni, nem ismeri el azt, hogy igenis a másik a belét kidolgozza, mert nem csak a pénzt kell megkeresni, hanem a gyerekeket nevelni, háztartást vezetni. És ezek után még azt is elvárja, hogy tipp-topp legyen az ember. Talán ezért neki is tenni kellene valamit, mondjuk, hogy besegít a háztartásba és mindjárt másképp nézünk mi is rájuk.