Szerintetek tényleg változni fognak az érzéseim, ha én is dolgozni kezdek?
Lediplomáztam és fél éve munkát keresek. Lassan mindent elvállalnék. (Keresek és mellette nyelvet tanulok, sportolok) Néha nagyon elkeseredem, nagyon magam alatt vagyok. De nem adom fel.
Párom szerint mást sem csinálok csak őt "csesztetem" mert szerint nincs semmi dolgom és unatkozok. A "csesztetés" azért van, mert magányosnak érzem magam párom mellett. Aláírom, hogy sokat dolgozik. De abba is biztos vagyok, hogy nem töri magát, hogy velem legyen. Állandóan azzal a kifogással ráz le, hogy fáradt és van hogy egész héten nem is látom, csak hétvégén méltóztatok eljönni hozzám. Akkor természetesen semmi közös program, mert fáradt. Csak fekszünk és nézzük a tv-t. Párom szerint majd megtudom milyen érzés dolgozni/elfáradni és akkor majd máshogy látom a dolgokat. De szerintem azon, hogy azt érzem elhanyagol, magányos vagyok mellette, minden fontosabb nálam...ezek az érzések nem fognak változni.
Max. én is fáradt leszek és nem lesz kedvem elégedetlenkedni. Még soha nem volt olyan, hogy ő épp ráért volna én nagyon szerettem volna, hogy velem legyen és velem volt. Mindig hozzá kell alkalmazkodni, igazodni. (Erre az a válasza, hogy ő dolgozik nekem könnyebb alkalmazkodni)
Nekem valóban meg kellene azt értenem, hogy neki munka után inkább van kedve tv előtt feküdni, facebookozni, haverokkal sörözni mint velem lenni?!? (Nem akarok én állandóan vele lenni, elfoglalom magam.) De szerintem az hogy hétvégén látom jobb esetbe 2 napig, van hogy csak együtt alszunk, az kevés)
És még neki áll feljebb, hogy én mindig csak hisztizek és mindig megkérdőjelezem az érzéseit irántam. Ebből kellene nekem érezni, hogy szeret? Csak mondani tudja, de nem érezteti. Saját maga sokkal fontosabb neki, mint én!
Mit gondoltok erről?
Azt gondolom a párodnak egy nagyon kényelmes megoldás vagy.
Ö legalább is nagyon jol érzheti magát igy.
Hétközben munka haverok,internet,egy kis hétvégi kikapcsolodásnak pl.sex meg ott vagy te.
Menj el te is vele a haverjaihoz.
Ha szereted "alkalmazkodj az ő igényeihez, érdeklődési köréhez. /Ez csak egy ötlet/
Semmi képen sem tartom illendőnek hogy téged magadra hagy -én is férj vagyok - ez sajnos sok férfiben egy rossz szokás.
Az hogy te is dolgozni fogsz mennyire változtat meg, nagyon sok mindentől függ. Az biztos hogy fáradtabb leszel, de másképpen is látod a világot. Én nem gondolom hogy egész nap lógatod otthon a lábadat, de megint más otthon elfáradni vagy a munkahelyen.
Az tuti, hogy segítene, ha találnál munkát, bár azzal a résszel nem tudok megbarátkozni, hogy egész hétvégén fáradt, és semmi közös programot nem tudtok csinálni. A saját kapcsolatomat tudom példának hozni, nekem viszonylag kevés órám van az egyetemen, míg a barátom sokszor reggeltől késő délutánig bent van. Eleinte folyton rajta lógtam, mert ugye tömérdek szabadidőm volt, ő meg nem volt képes szólni, hogy "hééé, nekem is kell 'saját' idő". Emiatt volt is néhány kisebb-nagyobb összezördülésünk, mert ugye néma gyereknek anyja se érti a szavát... De következő félévben kaptam munkát, helyrerázódtam, én se igényeltem azt, hogy majdnem mindig együtt legyünk, kiegyensúlyozottabb voltam, szóval a munka tuti segítene szerintem. De az, hogy ő ennyire fáradt meg passzív az nagyon nem jó, lehet, hogy fáradt, de attól még te is fontos vagy, vasárnapra mondjuk nem hiszem el, hogy nem piheni ki magát, gondolom nem egy bányában robotol napi 12 órát :) legalább egy pár órát tölthetnétek aktívan, elmenni ide-oda, biztos van nem egy ötleted :)
(remélem legalább kicsit hasznos voltam :) )
És akkor én mit csináljak?
3 éve vagyunk együtt. Más városba jártam egyetemre, csak hétvégén tudtunk találkozni.
Úgy látszik annyira megszokta/bejött neki ez a rendszer hogy nem hajlandó változtatni rajta.
Mindig azt mondja, ha lesz munkám összeköltözünk és sokat lehetünk együtt.
Addig meg találjam fel magam???? Nem is értem, hogy lehet ilyen önző! És minden veszekedésünk végeredménye az, hogy én vagyok a hisztis. Szerinte ő bármit is csinál nekem semmi nem jó. Rajta vezetem le a feszültséget stb. stb.
Nem érti vagy nem akarja megérteni, hogy mi a problémám?!?
Már kezd elegem lenni belőle, lassan attól is elmegy a kedvem hogy összeköltözzünk. Ha most ennyire nem törődik az érzéseimmel, mi lesz később?
"Szerintem ti sem illetek össze, neki más fontos mint neked, neki nincs annyira szüksége rád mint neked rá. Ezzel nem azt mondom, hogy nem szeret, csak ő másképp szeret, neki ez így elég ahogy vagytok. És kissé önző is."
Sajnos azt hiszem igazad van. Vagy legalábbis jelen állapotomba pontosan így érzek! :(
nálunk a felállás ugyanaz mint nálatok, párom dolgozik én hónapok óta munkát keresek, néha már nagyon elkeseredek h a diplomámmal kitörölhetem a s*ggem, DE. semmi ilyen probléma nincs közöttünk, minden nap tudunk időt szánni egymásra, és ha úgy alakul megteszi hogy ő alszik nálam, és kelünk korábban azért, hogy 40km-re hazautazzon másik városba dolgozni. szóval ezek olyan dolgok hogy a párod szerintem nem értékel téged, és a kisujját sem mozdítja érted. helyedben nem tűrném sokáig:/
23n
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!