Te büszke vagy a szüleid foglalkozására?

Mérnökök mindketten. Apu a szakmájában dolgozik, anyu viszont mondhatni jóval "rangon aluli" munkát csinál. Miattunk vállalta el, mert akkor még kicsik voltunk és nem volt túl sok választása. Azóta ott maradt, szereti, csinálja. Persze, hogy nagyon büszke vagyok a szüleimre! Nem kevés áldozatot hoztak értünk!

Nyugdíjasok, előtte tanár és polgármester volt a munkájuk. Büszke vagyok rájuk, főleg apámra, mert nagyon alulról küzdötte fel magát (parasztcsaládból, gyerekkorában sokszor éheztek) és járt be szép karriert. Még nyugdíjasként iscsinált egy vállalkozást, mert nem szeret egy helyben ülni.

Édesapám üvegfúvó, szép munka, csak tönkremegy bele. Anyukám meg szociális gondozó, időseket ápol egy otthonban. Imádja a munkáját, jobbanfizető, kevesebb fáradtságot igénylő állásért sem cserélné le. Édesapámra büszke vagyok, hogy már több mint két évtizede bírja azon a helyen, édesanyámra pedig hogy megvalósította az álmát, és boldog, hogy ott dolgozhat ahol. Sosem szégyelltem őket, sem a munkályukat. Sajnos volt olyan tanárom, ismerősöm, aki miután megtudta, hol dolgoznak, máshogy kezeltek engem, mint előtte. Ezt igazán sajnáltam.

anyukám egy szépségszalonban dolgozik, nagyon büszke vagyok rá, mert imádják a vendégei, és szakmailag is kiváló munkát végez :) sosem tartottam cikinek, nálunk a családban mindig az volt a fontos, h az ember becsületes munkát végezzen, teljesen mind1, h milyen szektorban vagy mennyi pénzért.

Anyukám ápolónő, 12 órákat húz le egy bolondokházában, apu meg villanyszerelő, de most karbantartóként dolgozik, ami igazából majdnem ugyanaz, mint a villanyszerelés. Büszke vagyok rájuk.

Az én apám már nyugdíjas, nem a foglalkozására vagyok büszke, hanem az egész életére meg arra, hogy az ő gyereke lehetek.

Még szép. Apukám nagyon menő, mert pilóta, anyukám meg nagyon menő, mert alsós tanár, és neki, és a kollégáinak köszönheti a társadalom, hogy tudunk írni, olvasni.

Semlegesen állok ehhez a témához. Nem részletezem, hogy mit csinálnak. De annyit elmondok, hogy olyan irányba megyek amit apa is érint így néha eléggé kellemetlen. Mert akik szakközépben érettségiztem idén és nagyon sokszor megkaptam a szakmaorientációs tanároktól, hogy ezt nekem tudni kéne. /és a többiek se tudták/

Büszke vagyok rájuk, a saját kis vállalatukat vezetik ketten.