Vágyom gyerekre de nagyon félek a szüléstől. Mit tegyek? 24/L

Én császárral szültem kétszer is, semmi rossz tapasztalatom nincsen. Előre tudtam melyik napon lesz, bementem kivették és kész, pár nap múlva jöttem haza, és hamar felépültem.

Egy ismerősöm olyan helyen dolgozott, ahol azok a gyerekek vannak, akik a szülés közben megsérültek. És baromi sokan vannak ám.

Én is féltem a szüléstől. Vagy nem is féltem, inkább rettegtem. Szerintem ennek az az oka, hogy mindenki csak a cukormázat mondja el a szülésről. Nem azt, hogy mennyire fájt, meddig vérzett utána, hogy azt se tudta, hol volt, és csak egy dolog érdekelte: a gyerekkel minden rendben legyen. Borzasztó a bizonytalanság, a kiszolgáltatottság, ami a szülő nők többségének kijár. Persze az orvos azt mondja minden rendben lesz, anyukád sztorizgat, hogy milyen volt, amikor te születtél, a párodnak nem mered mondani, hogy aggódsz, mert ő is kikészül... Ördögi kör az egész. Ha nincs olyan barátnőd, aki már szült, és hajlandó is róla beszélni, akkor esélytelen, hogy bárkivel is normálisan megbeszéld a dolgot, s mint minden, ami ismeretlen, ijesztő. Amikor én szültem, pl. előtte pár héttel meghalt egy nő a szomszéd városban, mert halva született a babája (kora szülött volt), lekaparták, átszakították a méhét és a beleit, majd vérmérgezést kapott és nem tudták megmenteni. Ilyenkor az ember csak a rémtörténetekre figyel, sokkolódik, és belehülyül a tudatba, hogy mi lesz, ha történik vele valami, vagy a gyerekkel.

Próbálj valakivel beszélni a félelmeidről. Ha máshogy nem megy, szakemberrel. Ha nem beszéled meg valakivel, a félelem elhatalmasodik rajtad. Pl. pont nem rég olvastam, hogy egy nő annyira félt a szüléstől, hogy megszökött a kórházból, nem is szült meg, megkövült a baba, s amikor nyugdíjas volt, akkor műtötték ki belőle. Szóval a félelem nagy úr, beszélni kell róla. 26N

Nekem a császár szimpatikusabb. Ortopédiai okokból valószínű is, hogy az lesz, ha aktuálissá válik.

Volt már altatásos, izomvágással járó műtétem. Az altatás kifejezetten jó élmény volt, úgy ébredtem, mint egy rettentő pihentető éjszaka után. A műtött terület fájt, 1-2 órán át nem adhattak valamiért fájdalomcsillapítót - hát az nem volt olyan jó. Ezt leszámítva semmi rossz élményem nincs.

Altató egyetlen mellékhatása az volt, hogy vizetelsugár második próbálkozásra indult csak meg, gondolom később ébredt a hólyagom záróizma :)

De semmi szédülés, hányinger vagy ilyesmi. Mardosó éhség volt, mert éheztettek előtte (nehogy hányjak altatás közben), és pár órán át nem mertek enni adni, nehogy kidobjam a taccsot.

Mit tegyél?????

Amíg még a kanyarban sincs reális esélye, hogy gyereked legyen, kár ezen parázni!

Ha meg már terhes vagy, akkor jó eséllyel dolgoznak benned a hormonok és a végén úgyis várni fogod, ha másért nem, azért hogy essünk már túl rajta!

Egyébiránt azt tudom tanácsolni, hogy messze kerüld el a szüléssel kapcsolatos sztorikat, mert megbolondulsz tőlük és a sztori előadójától. Nekem pl. olyanok tudtak élethű előadást tartani arról, mi fog történni velem a szülőszobán, aki még életében nem szült...de érdekes módon pontosan meg tudták mondani, hogy hol, merre szakadsz, vágnak...stb. :)

Mindenki más! És minden szülés más!

Nyugtasson a gondolat, hogy olyan szülése mint neked, másnak nem lesz! (az már csak rajtad múlik, hogy az "olyan" szó pozitív vagy negatív tartalommal töltődik meg)