A fiam miért nem akarja elfogadni az új barátnőmet?

Látom le lett pontozva az, aki szerint joga van dönteni a gyereknek. Hát, ettől még így marad, ha nem fogadja el a nőt, akkor a kérdező, a pszichológus és a csaj a fejük tetejükre is állhatnak, mert úgysem fogja elfogadni.

Én 11 évesen kaptam mostohaapát. Ennyi idősen azt nem érti egy gyerek, hogy milyen fontos a szülőnek a társ. Nekem is mondták, de én nem értettem, hogy miről beszélnek. Olyan 14-15 éves koráig a te fiad sem fogja megérteni ezt, hiszen a szerelmet át kell élni, hogy megértse mi megy itt végbe. A mostohaapámat kb. az elejétől fogva gyűlöltem. Az elején próbáltam még nyitni felé, de nekem a mai napig sem szimpatikus az az ember. Volt, hogy minden este sírtam, minden bajom volt miatta, de elmúlt idővel (kb 2 év alatt). Mostohaapámmal elkerültük egymást a házban amennyire lehetett. A mai napig köszönőviszonyban vagyunk, de tovább nem érdekel a dolog.

Nekem az a véleményem, hogy semmit se erőltess rá, mert akkor csak még nagyobb lesz az ellenállás. A pszichológus előtt próbáld te letisztázni vele, hogy a barátnőd nem fogja átvenni az anyukája helyét, mert az ő helyét senki sem tudja átvenni. Ha össze is házasodtok, akkor sem kell anyunak szólítania soha és ilyenek. Ilyenkor annyira kicsi és buta dolgokon tud félni az ember. Ha vannak kis közös rituáléitok a fiaddal, akkor ígérd meg és tarts is be, hogy azok megmaradnak. Derítsd ki, hogy mitől fél. valószínűleg valami olyan kis butaság lesz, amit felnőtt fejjel nem is értesz, hogy miért fontos. Visszagondolva én is olyan buta dolgoktól féltem, hogy majd mi minden lesz más. A pszichológus szerintem visszafelé is elsülhet, ezért próbálj te beszélgetni vele először gyerek nélkül. Most gondolj bele, hogy elkényszeríted egy idegenhez, aki kellemetlen kérdéseket tesz fel, aminek egyértelműen a barátnőd az oka. Azonnal össze is fog vele kötni egy kellemetlen élményt, szóval óvatosan ezzel.

Szerintem a helyes sorrend:

1) Megpróbálsz te beszélni a gyerekkel, hogy mitől fél, vagy mi bántja.

2) Külső segítség, de én előbb megnézném személyesen, hogy kire bízom a gyereket és beszélgetnék vele a problémáról. Ha jó szakember, akkor biztos tud már mondani 1-2 jó dolgot.

3) Ha biztos, hogy aranyos és értelmes ember az a pszichológus, akkor elvinném a gyereket is.

Kedves Kérdező,

nekem még egy dolog jutott eszembe: miért kellene a kisfiúnak ANYA?

Neki van édesanyja, csak már nem él. Ezt egy 9 éves kisfiú pontosan tudja.

Nem lenne esetleg könnyebb az elfogadás, ha nem ÚJ ANYA jönne a kettőtök életébe, háztartásába, hanem KATI (Éva, Erzsi stb.), aki apa BARÁTNŐJE?

Nem kell másik édesanya. Az csak egy van.

Ellenben KATI-ból az évek során (ha elég türelmesek vagytok a kisfiúval) lehet egy megbízható, szerető felnőtt ember, akihez éppen olyan kedvesen és nyíltan fordul majd a kamasz a problémáival, mint hozzád, az édesapához.

Idővel.

A pszichológus nem rossz ötlet, de jó lenne, ha a párkapcsolatod egy új társsal és a "gyermeknek legyen egy anyja" nem keveredne össze teljesen.

Ami jó és kényelmes neked, az nem feltétlenül az a fiadnak és fordítva.

Ha nem anyát erőltet rá senki, akkor talán nagyobb a siker esélye.

Én is sok sikert kívánok a kölcsönös elfogadáshoz és nagyon jó olvasni, hogy vannak olyan felelős szülők, akik észreveszik időben, ha a gyermekük valamiért nem tudja (még) megszeretni az aktuális társukat.

Nem olvastam végig a kommenteket szóval lehet, hogy ezt már írták.

1 kérdésem van: 7 hónapja jöttetek össze? Vagy 7 hónapja jelentettétek be neki?

Próbáltál már beszélni vele? Azt meg kellene értetned vele a saját szintjén, hogy tudod, hogy ő nem az anyukája és, hogy neki van anyukája. Meg azt is, hogy neked is hiányzik az anyukája és, hogy a párod nem akar az anyukája szerepébe lépni és tudja, hogy nem is bírna.

Ezt szerintem 3-asban lenne érdemes.