Tényleg én vagyok a szemét, amiért visszarakom a ruháimat a szennyesbe?

Mostanában amikor anyukám kimossa a ruhákat, akkor napokig ottmaradnak kiszedve, gyűrötten, vizesen, mert elfelejt, vagy nincs kedve teregetni. Régen úgy mosott, hogy egy héten egyszer 5-6 adagot egymás után, és akkor egyből teregetett is. Mostanában egy héten 2-3 alkalommal mos, mindig cask 1-1 adagot, és ottmarad a mosott ruha, és olyan büdös lesz, hogy hányingerem van tőle, már ha csak a fürdőszobába bemegyek. Ilyenkor kiválogatom a saját ruháimat és egy az egyben visszateszem őket a szennyeskosárba. Vagy ha időben észreveszem, hogy van mosott ruha, akkor kiteregetek, de nem igazán szoktam hallani, ha mos, nagyon halk mosógépünk van a földszinten, én meg az emeleti szobámban csukott ajtónál vagyok általában, így esélytelen, hogy meghalljam a mosógépet. Abba a helyiségbe pedig ahol van egy héten egyszer megyek be kb. valamiért, nekem van saját fürdőszobám. Soha nem kértek még meg, hogy teregessek ki amúgy, szóval mikor megcsinálom, akkor magamtól teszem. Bár nem is bánom, mert nagyon utálok teregetni, és nem is szokott tetszeni senkinek, mert inkább csak felhajigálok mindent a szárítóra. Utána az a probléma, hogy vasalni kell (de amúgy is kivasal anyum mindent, még azt is, aminek olyan az anyaga, hogy nem gyűrődik, de még az ágyneműt és a törölközőt is...). Valamelyiknap amikor meglátta, hogy mindent visszaraktam újra a szennyesbe, lehordott, hogy milyen szemét vagyok, amiért csinálom neki a munkát. Szerintem nincs igaza. Nem hiszem, hogy baj lenne, amiért nem szívesen járok hányinger büdös ruhában. Amúgy tudom kezelni a mosógépet, de sose kért még meg, hogy mossak ki. Ha megkérne, megtenném. Magamtól nem kezdek neki, mert nem tudom, hogy mikor mit szeretne kimosni, stb. Ha mondaná, hogy ma mosd ki a feketét, holnap a fehéret, megtenném, de így nem állok neki, mert lusta is vagyok, nem is szeretem, meg nem akarom, hogy abból is csak a baj legyen.