Előre félek a közös nyaralástól. Hogy nyugodjak meg?
Utoljára a férjemmel kettesben voltunk nyaralni, mióta van gyerek, még nem jutottunk el sehová.
A fiam 9, figyelemzavaros-hiperaktív, a lányom 5, és ezerrel zajlik a dackorszak.
Itthon is küzdelmesek a mindennapok, minden étkezés, minden pohár víz, öltözés, játék, lefekvés, meseolvasás: egyszerűen minden úgy végződik, hogy a lány hisztizik és sír, a fiú mérges és ordít, mi meg vitatkozunk meg veszekszünk, hogy higgadjanak le, és/vagy menjenek a szobájukba, mert elég volt.
A közös programok (bevásárlás, gyorsétterem, kirándulás, akármi) szintén így zajlik. Az egyik ezt akarja, a másik azt, ketten háromfélét, és általában olyanokat követelnek, ami teljesíthetetlen.
Most előre félek.
Nincs értelme beszélni velük pl. az anyagi helyzetünkről, mert egyik sem fogja fel, egyik a kora, másik a személyisége miatt. Viszont ezek a korlátok ugye adottak...
Hétköznap mennénk öt napra, egy kempingbe, saját stranddal, nem nagy dolog. De mégis annyira elég, hogy végre ők is menjenek nyaralni.
Egyrészt nagyon szeretnék megadni nekik mindent (mint minden szülő), másrészt tudom, hogy megint a követelőzéssel telik a nap, mert MINDENRE nincs pénz.
Ezt nem úgy kell érteni, hogy nem kapnak egy fagyit, vagy nem megyünk hajózni. A fiamnak irreális, a valóságtól teljesen elrugaszkodott igényei vannak időnként, a kicsi pedig utánozza. A normális, higgadt beszélgetésnek NINCS értelme, pont mintha egy kölyökkutyát akarnék beszélgetéssel rávenni, hogy használja a WC-t és húzza le maga után.
Tudom, hogy ez a hét nekünk maga lesz a pokol, tele csalódással, frusztrációval, vitával, hiszti és sírás hallgatással.
Most a nyári szünet alatt valahogy amúgy is mindkettő nagyon kifordult magából, hiányoznak a barátaik, együtt meg két percig nem képesek meglenni. Viszont külön játszani sem hajlandóak.
Jövő héten indulunk, de ahogy telik az idő, azt érzem, hogy félek. Ideges vagyok. Egyszerűen nincs kedvem elmenni sehová. Nem akarok megint egy csomó vadidegen ember előtt égni a jeleneteik miatt.
Orvosi segítséget, gyógyszereket, stb. nem kapunk, ennél sokkal speciálisabb a helyzetünk, a pszichológusnál megint két hónapja várunk egy időpontra.
Igen, igen, tudom, hosszú, ahogy a Háború és béke is, mégis sikerült már pár embernek elolvasnia.
Minden választ előre is köszönök.
válasza:Vannak helyzetek, amikor önmagatokat kell előtérbe helyezni. Ha most már meg van szervezve a nyaralás, akkor menjetek el, de ha lehet, utána lazítsatok kettesben is pár napot a gyerekek nélkül.
Nálunk is ilyen volt a helyzet, nagyrészt ezért ment tönkre a házasságunk, végül elváltunk.
válasza: válasza: válasza:Miközben olvastam, azt éreztem, hogy nincs rendszer az életetekben, márpedig ez két gyerekkel igenis fontos. Az ő érdekükben is, és a Tiédben is.
A nagyfiad miért nem szed gyógyszert a betegségére. Azzal sokkal jobban kezelhetővé válnak.
A dackorszak oké,de a hisztit neked kell következetsen kezelned.
Persze nem a nyaralás alatt kell szabályokat felállítani hanem már otthon és akkor egy elmenetel is sokkal nyugodtabb lehet.
Kitartás, és próbálj higgadt maradni, minden hisztinél! Ha te feszült vagy, a gyerekek is azok lesznek!
válasza:A fiamnál ez összetett dolog, más betegség is gátolja a társas kapcsolatok kialakítását, de ebbe nem mennék most bele.
Sajnos arra végképp nem lesz lehetőség, hogy a férjemmel kettesben legyünk.
A nagyszülőkre örülök, ha akkor rá tudom őket bízni, amikor muszáj, mivel mindketten dolgozunk. Tényleg hálás vagyok, hogy a nagyi elvállalja őket, amikor kell, de többször nem lehet rá se bízni.
Másra meg már nem merem, legutóbb aki elvitte csak a fiam (majd ő megneveli, mert nincs ennek a gyereknek semmi baja, csak megint én vagyok a sza.r anya...) az két nap múlva sírva hozta vissza. A gyerek azt se tudta megmondani, mi volt a baj.
Szóval ezek után másra nem bízom.
Amennyi időt lehet, igyekszünk kettesben tölteni, egy-egy délután, vagy nyári napközibe akkor is elvisszük őket, ha épp nem dolgozok aznap.
Csak rettentően félek, hogy mi megint kikészülünk idegileg, fizikailag, meg egymást érik a kínos helyzetek.
Viszont az én félelmeim miatt nem járja, ha a gyerekek soha nem mehetnek pár napra se nyaralni.
válasza:Most olvasom, hogy már kértetek, de nincs időpont.
Magánrendelőbe menjetek, nem lehet hónapokat várni a megoldással. Ennek a vége az lesz, hogy mindannyian feszültek és idegesek lesztek, a férjeddel szép lassan elhidegültök egymástól. Az otthonotok nem meleg fészek, hanem csatatér. Mindenki rosszul jár a végén.
Szóval magándoki!!
válasza: válasza: válasza:Sajnálom, hogy ilyen problmáid vannak, de ilyen hozzáállással őszintén azt gondolom, hogy nem érdemes elmenni nyaralni. Nem kell végigidegeskedni, -veszekedni egy hetet. Nektek se jó, és a gyerekeknek sem.
Nem írtad, milyen irreális elképzelései vannak a fiadnak, de én azt gondolom, hogy 9 évesen a fagyiig, az úszógumiig és a hajókázásis (esetleg még egy lufi) normális a dolog. Én akkor is megmondanám, hogy nincs rá pénz, ha úgy tűnik, hogy nincs értelme. De adnék pl. zsebpénzt egész évben, szemétlevitelért, azért, ha segít teregetni, töröltetni, vagy vigyáz a hugára, míg én olvasok fél órát. Így egyrész megtanulja, hogy a pénz nem "van", hanem ti is keményen megdolgoztok érte, másrészt azt is megtapasztalja, hogy be kell osztani, ha elkölti, nem vehet meg másik dolgot. Nem adnék túl kevés pénzt, mert akkor elmegy a kedve, ha semmit nem tud megvenni belőle, de természetesen túl sokat sem. És ha elszórja értelmetlen dolgokra, akkor sem szólnék, mert megtapasztalná, hogy akkor nem telik pl. csokira.
Ez nyaraláskor is jól jön, mert amit összespórolt, azt "elverheti", ha akarja, hiszen a saját pénzét arra költi, amire csak szeretné. Idén erre már nincs idő, de talán kipróbálhatnád.
Az a baj, hogy még ha ingerültséged indokolt is, sajnos visszahat a gyerekekre, és egyre inkább idegesek és rosszak lesznek ők is.
Ha mégis elmentek nyaralni (szerintem hiba), akkor ha úgy adódik, akkor ha már nem bírod cérnával, inkább gyertek haza 3 nap után, mint hogy kínlódjatok. Illetve amíg ottvagytok, próbálj lazítani a napirenden, ne szólj rájuk mindenért, próbáljátok élvezni a strandot. Legyen az, amit a gyerekek akarnak (persze ésszerű határok között), fürdés, játék, homokozás, napozás, ha ketten kétfélét akarnak, menjetek kétfelé a pároddal.
Még egy: "gyorsétterem". Külföldön eléggé nagy kutatások voltak arról, hogy a hiperaktivitást az adalékok és színezékek okozzák, illetve fokozzák. A gyorsétterem nem a legjobb ötlet, mi is felnőttünk anélkül. Meg meg kéne nézned, egyébként mit esznek, pl. málnapszörp (egyikre rá is van írva a figyelmeztetés), üdítők, cukrok, színezékes joghurok stb. Lehet, hogy nem ez lesz a megoldás, de egy próbát szerintem megér.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!