Tudok valamit tenni ez ellen, vagy nyugodjak bele?

Nem tudom, hogy miért, de akkor érzem magam legjobban, ha:

-egyedül vagyok, és nem zavarnak

-ha vannak körülöttem emberek, de nem beszélnek hozzám, így nem zavarnak

-társaságban, de ha kedvem van hozzá. Ha nincs, akkor feszélyezve érzem magam, merthogy ha nem beszélek, akkor unalmasnak titulálnak, ebből kiindulva a barátok elhagynak és nem lesz többé ember körülöttem

Kb így be is zárul a kör. Nagyon keveset beszélek, néha rámjön a beszéd, de az ritka. Elég zárkózott vagyok, nem tudom mit tehetnék ez ellen. Gyerekkoromban is kb ilyen voltam. Megvoltak a saját kis témáim, olykor társaság középpontjaként is jól működtem. Nem tudom miért ez a szeszélyesség. Hangulatingadozás. Szüleim, de leginkább anyukám nyaggat, hogy legyek mér barátkozósabb, barátságosabb és mosolyogjak stb, de ez erővel szerintem teljesen értelmetlen.