Anyós mindenbe beleszól és kioktat. Hogy tegyek ez ellen, hogy ne legyen harag és sértődés a vége?
Pár nappal ezelőtt érkezett hozzánk, mert a lakásában valamit sürgősen fel kell újítani. Egy darabig még itt marad.
Ahogy/amit főzök, az nem jó neki. Kértem, hogy segítsen, egy-egy receptet megkérdeztem ő hogy főzne meg. Erre jött a lecseszés, hogy milyen feleség vagyok, ha még főzni sem tudok. A reggeliből is volt egy kis vita, mert rántottát csináltam a férjemnek, azt szeretett volna enni. Akkor jött a kioktatás, hogy az ő fia nem ehet ilyesmit reggelire, csak pirítóst, mert nem bírja a gyomra. (Sosincs baja a gyomrának)Anyósomnak természetesen azt adtam enni, amit ő szeretett volna. Aztán meglátta, hogy én zsíros kenyeret ettem vöröshagymával. Na ebből lett a nagy sírás-rívás, hogy ő nem tudta, hogy ennyire szegények vagyunk. És hogy én hová verem el az ő fia fizetését, hogy már hó közepén nincs pénzünk. Nagyon nehezen tudtam megmagyarázni neki, hogy azért eszem azt, mert ez esett jól és hogy maga is láthatta, hogy van otthon kaja bőven. Akkor a következő: hogy én minek eszek zsírt, mert majd meghalok tőle, meg biztos az ő fiának sem ügyelek az egészségére. Egyébként nyilván nem eszek zsírt zsírral.
Nem tudom hogy bírjam ki vele a napokat, mert szinte mindenben talál hibát és nem rest szóvá tenni. Én nem akarok veszekedni, mert mégis csak tisztelem, amiért ő a párom anyja. Már párom is beszélt vele erről, aminek az lett a vége, hogy hisztizni kezdett, hogy én ellene akarom uszítani a fiát. Viszont képtelen vagyok mindent lenyelni.
Két dolgot tehetsz.
1. lenyeled a békát amíg nálatok van az anyós.
2. visszaszólsz, akkor vagy hisztizni fog, vagy visszavesz a hangerőből.
Inkább szólj be neki, mert ha nem teszed, abba is bele fog dumálni, hogyan neveled a gyereket, milyen színű zoknit adsz rá...
Anyós mindenbe beleszól és kioktat. Hogy tegyek ez ellen, hogy ne legyen harag és sértődés a vége?
háhá... az lehetlen :D max ugy hogy ha az ország másik végén találsz állást vagy valami és oda költöztök a telefont meg véletlenül elhagyod...
Kedves Kérdező! Teljes mértékig átérzem, amit leírtál.. Én 2 és fél évet éltem le volt párommal.. Az ő anyja tipikusan ugyanez. Vagyis még rosszabb.. Egy alkalommal mikor jött látogatóba, késsel ugrott ránk, éjjel, hogy én elloptam tőle az egyetlen kicsi fiát.. Szerintem nem kell ragozni, mennyire megijedtünk akkor, és lendületből dobtam ki az éjszaka közepén... Sok megkiabálás volt... Képes volt még abba is folyamatosan belekötni, hogy éppen milyen virág van otthon, mert mérgező egy- egy fajtának a levele... Egy igazi s*ggfej volt. Gyűlöltem. Az egész addig fajult, hogy már nem is engedtem be az ajtón.. Majd dührohamot kapott, megütött. Én még aznap elköltöztem.. Exemmel azóta is jó baráti viszonyban vagyunk, de az anyja miatt vége lett a kapcsolatunknak.. Kérdezd meg tőle, mikor csak ketten vagytok, hogy mit akar ezzel a viselkedéssel elérni.. Párod az egyetlen gyereke?
Kitartás!!! Drukkolok, hogy kibírd! Meddig maradna egyébként nálatok?
1. vagyok, túl fiatal nagymamának??? Oké, de 50 évesen te meg túl idős leszel kismamának.
Elvetted tőle a pici fiát, nincs bocsánat...
Nekem is hasonló a szitu anyóssal, 40 kilóméterre lakunk egymástól, 2 éve nem találkoztunk.
Légy határozott, erős, következetes, de udvarias. Szerintem nem jó se összeveszni vele, se mindent ráhagyni. Nyugodtan magyarázd meg neki, ha nem értesz egyet vele, udvariasan, tisztelettel,de határozottan. Ez most csak átmeneti állapot,de akkor sem kell, hogy a fejedre nőjön az anyósod.
Én rosszabb helyzetben voltam: két évig anyósoméknál laktunk házasságunk kezdetén. Mindenbe beleszólt, mindent kritizált, és amikor megszületett a pici, ez fokozódott. Semmit nem csináltam jól, ő mindent jobban tudott, szerinte el akarom rontani az unokáját... Persze ilyen dolgokban ugrottunk össze: 4 hónapos volt, amikor sírva ébredt délután, hamarabb, mint szokott. Anyósom ugrott, hogy éheztetem a gyereket, nem elég neki az anyatej, hozta neki a tehéntejet!!! Akkor nagyon kiosztottam, mert erővel kellett leállítani, nehogy megitassa már a 4 hónapos picit tehéntejjel. Sértődés, harag, napokig nem szólt hozzám. Azután lassan rendeződött a viszonyunk. Kezdte belátni, hogy én ragaszkodom az elveimhez és már nem piszkált mindenért. Ma már jó a viszonyunk, de persze ő nem változott, a természete olyan amilyen, csak egy kicsit finomodott. Pl. ha eljön hozzánk, rögtön megjegyzi, ha nincs elmosogatva (nála sincs), ha megkínálom sütivel, amit én sütöttem, közli: jó, de kevés benne a cukor, én meg azt mondom, mi így szeretjük, ennyi.
Szóval óvatosan, de nagyon határozottan, és ne hagyd magad.Lássa az anyósod, hogy te egy magabiztos feleség vagy, szereted a fiát, őt is tiszteled, de kitartasz a véleményed mellett, akármit mond. Ezt a harcot neked kell megvívni vele, a fiát ne keverd bele, azzal csak visszaél.
Ha így teszel, hosszú távon ő is tisztelni fog téged, és elfogad. Nem a te személyeddel van neki baja, ő ilyen, bármelyik menyével ezt csinálná. ( A sógornőm be se engedi anyósomat a házba...)
Remélem, tudtam segíteni.
Most őszintén, mit tisztelsz egy olyan satrafán, aki téged sem tisztel, a legelemibb módon sem?!
Mert a párod anyja?! Na és akkor mi van? Tisztelet annak jár, aki kivívja, megérdemli. Ez a boszorkány nem.
Hiába teszel bármit, bárhogyan, soha, soha nem leszel elég jó neki! Nem a fiának, neki!
Én már rég leütöttem volna egy serpenyővel, vagy legalábbis úgy beolvastam volna, hogy nem teszi a kirakatba. Körbeugrálod, kinyalod a fenekét és akkor is csak a hibát keresi... Tudod, ki tenné...
Állj a sarkadra és állítsd le még most! Gondolj bele, ha meglesz a baba, ez rosszabbodni fog. Mit csinálj, ne csinálj terhesen, ha szoptatni fogsz az a baj, ha nem lesz tejed, biztos direkt csinálod... Bele fog ugatni a nevelési elveitekbe, jön a "de én így csináltam", rontani fogja a tekintélyedet a gyerek előtt (súlyos hiba, főleg a hisztikorszakban).
Én nagyon toleráns vagyok, és hiszem, hogy nem mindig az anyós a sárkány, de ez a nőszemély... Jujj! Már azt is ijesztő olvasni, amiket leírsz.
Egyébként tök mindegy, ha beolvasol neki, vagy tűrsz, mert se így, se úgy nem fog szeretni. Ha hisztizik, tegye. De legalább megtudja, hogy nem lehet téged eltaposni.
6-os válaszoló: Nagyon sajnálom, hogy pároddal véget ért a kapcsolat az anyja miatt. Annyi ilyet hallok, hogy néha már magam is megijedek. De mi nagyon jól megvagyunk a férjemmel. És mellettem áll teljes mértékben. Már az elején javasolta, hogy keressünk másik szállást az anyjának és a testvérének (aki valószínűleg hamarosan csatlakozik boldog kis hármasunkhoz). Én szerettem volna, ha hozzánk jön-meg persze az anyja is ragaszkodott hozzá-mert nem akartam hogy sértődés legyen. Illetve amikor csak kis ideig vagyunk együtt, tűrhető a helyzet.
Mint már kiderült az előző soraimból, nem az egyetlen gyereke a párom. Van egy idősebb fia, aki egy élhetetlen alak. Tipikusan az, aki egy szalmát nem rak arrébb. 36 éves, de nem dolgozik, nem azért mert nem találna munkát, hanem mert nem is keres. De hát nem is kell, mert "Gabikám" tanul. Levelezőn kommunikációt, anyuci pénzén, már lassan ráhúzva 2 év pluszt. Szerencsére vidéken tanul, így az elmúlt hetet ott töltötte és balszerencsére havonta csak egy hetet tölt ott, így amint kiszórakozta magát a főiskolás barátokkal, mert ugye "kemény tanulás után azt is kell", akkor majd jön hozzánk semmit tenni. És ő a tökéletes "gyerek", anyuci szeme fénye, akitől anyósom minden nőt elmart-később meg már nem kellett senkinek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!